Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1927)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 3 foglalt rendelkezések alkalmazása mellett deriválódik. Ezekre a törvényes rendelkezésekre éppen azért volt szükség, mert a könyvelés nem az adózás céljára történik, mert olyan törvény nincsen, amely az adózó felet arra kötelezné, hogy gazdasági könyveiben a zárszámadás egyenlegeként az adóköteles tiszta jövedelmét mutassa ki. Nem lehet tehát azt állítani, hogy rendszeres számadás melleit a mérlegkészítés mikénlje bármely esetben is akadálya lehelne annak, hogy az adóztatás a zárszámadás adatai alapján eszközöltessék. Panaszos adóbevallásában jövedelmét 345.557,000 K-ban tüntette fel. Ezt a bevallást a királyi adófelügyelőhelyettes minden indokolás nélkül mellőzte, habár ((természetes és köztudomású)) — mint ezt panaszos fellebbezésében maga mondja — hogy adózó fél könyveket vezet és a bevallásához csatolt számszerű és részletes kimutatásokból is nyilvánvaló, hogy adózó félnek rendszeres és hiteles gazdasági könyvei vannak, de még ilyenek hiányában is bevallása megfelel a 7500/1924. P. M. sz. rendelet 6. §-ában említett részletes bevallásnak. A panasszal megtámadott határozat indokaiban sincsen semmi nyoma annak, hogy az adófelszóJamlási bizottság a bevallásra vonatkozólag a fellebbezésben előterjesztelt indokokkal foglalkozott volna, holott az 1920 :XXIII. tc. 25.§-a elrendeli, hogy az adófelszólamlási bizottság a fellebbezéseket behatóan megvizsgálni és az 1909. évi XI. tc. 00. §-a szerint a határozatát kimerítően indokolni köteles. Az aggályosnak mutatkozó bevallás még nem jelentheti azt, hogy annak adatai teljesen mellőztessenek, mert elsősorban az aggályok eloszlatását kell megkísérlem adatok beszerzése, esetleg a könyvek megvizsgálása útján és csak akkor, ha ez az eljárás eredményre nem vezet, lehet helye annak, hogy a bevallás mellőzése mellett becslés alapján vettessék ki az adó. Az 1924. évi 7500. P. M. sz. p. ü. min. rendelet 5. §-a ezt a sorrendet világosan előírja és ha a pénzügyi hatóság ettől eltér, akkor az eltérés okát halározatában tüzetesen meg kell jelölni. A számadásokon alapuló bevallással szemben a királyi adófelügyelőhelyettes és az adófelszólamlási bizottság a 154,062/1924. számú táblázat szerinti becslés alapján állapítja meg a jövedelemés vagyonadót anélkül, hogy akár az egyik, akár a másik határozatában megindokolná azt, hogy miért nem fogadta el adózó fél bevallását. Maga az adózó fél sem tiltakozik az ellen, hogy adójának megállapításánál a láblázat alkalmazást nyerjen, csupán annak mikénti alkalmazása ellen tesz kifogásokat. Elsősorban kifogásolja azt, hogy a (áblázat ((önkényes adatokat larlalmaz)) és utal arra, hogy a bíróság eltérhet a láblázat adataitól.