Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1926)

66 közigazgatási és PénzüQyijmgi Döntvénytár. Lehetségesnek lálja ugyan a bíróság azt, hogy ennek az ellenértéknek megállapításánál figyelemmel voltak a felek arra is, hogy az özvegy állal nem bérleti, hanem haszonélvezői jogcímen bírt és az 1923 november 1-én átadni kötelezett lakásnak megszerzése a vevők részére sürgős volt, de az az összeg lelépési díjnak még részben sem minősíthető, mert a lakás használata a haszonélvezeti jogon alapult s az arról való lemondás folytán a lakás használati joga is megszűnt. Minthogy az 1920: XXXIV. tc. 98. §-a értelmében az ingatlan vételárához kell számítani azon összegeket, melyeket a vevő a megvett dolgot terhelő jogokról való lemondásért harmadik személynek fizet, a megtámadott illeték jogosan követelletik. 70. Az adózó azon kijelentése, hogy jövedelme nem volt, a bevételek és kiadások előterjesztése nélkül számszerű vallomásnak nem tekinthető. (Közigazgatási bíróság 21,719/1923. P. sz.) A kir. közigazgatási bíróság a panasznak nem ad helyt. Indokok: Nem lehetett a panasznak helyet adni, mert: a panaszló az 1920. és 1921. évi jövedelemadók alapjául veendő 1920. évi jövedelmet egyáltalán nem mutatta ki, az 1921. évi termésre vonatkozó elszámolási kimutatás a megtámadott adóztatásnál nem vehető figyelembe s így a kataszteri tiszta jövedelem százszoros összegén alapuló jövedelembecslés nem ismerhető el sérelmesnek; továbbá mert: a vagyonadó a bevallott vagyonérték alapulvételével az 1920 : XXIII. tc. 53. §-a szerint jogosan állapíttatott meg az adótétel kétszeresében azon alapon, hogy' a panaszló 1920. évi jövedelméről számszerű vallomást nem adott, mivel az a kijelentése, hogy jövedelme nem volt, a bevételek és kiadások előterjesztése nélkül számszerű vallomásnak nem tekinthető. 71. Az államvasút a törvényben részére biztosított illetékmentességet törvényes hozzá/árulás nélkül át nem ruházhatja. (Közigazgatási bíróság 844 2/1924. P. sz.) indokok: Nem lehetett a panasznak helyet adni, mert az 1912 : XLVIH. tc. 6. §-á«ak első bekezdése az 1880: XXXI. tc o. §-ában és az 1888 : IV. tc. 5. §-ában a helyi érdekű vasutak részére engedélyezett bélyeg- és illetékmentességet csak az Gabiin—Kuin irányában létesítendő államvasút részére, ugyanezen szaRasz második bekezdése pedig arra a szerződésre biztosítja, amellyel a vállalkozó jogait és kötelezettségeit az e célra alakítandó részvénytár-