Főző Sándor - Nádas László (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1926)

Közigazgatási és Pénzügyijogi Döntvénytár. 64 számla kimenesekor, azaz a vevő megterhelése alkalmával az árúért a vételkor kikötött ellenérték után a forgalmi adót megfelelően lerótta, amivel fizetési kötelezettségének kétségtelenül idő előtt lett eleget, de a törvény állal megszabott mérvnél nem kisebb összegben és így a kincstárt ezzel meg nem rövidítette. Annak folytán, hogy a fizetési kötelezettségét utólag teljesítő vevő a korona romlására való tekintettel később rosszabb koronában többel fizetett, mint amennyi a vételkor jobb koronában volt kikötve, illetve mini amennyi a kikötött idegen valutának a vétel alkalmával jobb magyar koronában számítva megfelelt; a kikötött ellenértékben változat nem állolt be, azt az eladó fel ném emelte, csupán a kikötött ellenérték — tekintettel a korona időközben bekövetkezett romlására — összegszerűleg több koronával nyert kiegyenlítést. Az így előálló árfolyamkülönbözet és valorizációs kártérítési összeg nem tekinthető uj adóalapnak és ezután újra forgalmi adó nem követelhető, mert az adózó fél a kikötött teljes ellenérték után akkori jobb koronaértékben adótartozását megfizette, tehát az Ő általa időelőlt befizetett adó koronaértéke is összegszerűleg időközben — a korona romlására való tekintettel — époly arányban emelkedett, mint az adótartozása, tehát a vételár megfizetésének időpontjában is adótartozása — egyenlő elvek szerint eszközölt számítás mellett — kiegyenlítettnek tekintendő a már előzőleg teljesített fizetéssel. Mindezeknél fogva az árfolyam- és valorizációs különbözetek címén befolyt összegek után kivetett forgalmi adót fenntartani nem lehetett, beleértve ebbe az Eger város villamosművei állal ily címen fizetett és adó alá vont összegei is. A dobhasználali díj után kiszabolt forgalmi adót azonban fenn" kellett tartani, mert a panaszos részvénytársaság semmivel sem igazolla azt az állítását, hogy a kábelhuzalok felcsavarására szolgáló doboknak a felek részére történő átengedése esetében állandóan szedelt díjak valóban a rongálásért fizetett kártérítési össze-" geket jelenlenének és így ezeket az összegeket a használatra átengedett dobok után fizetett használati dijaknak kellett minősíteni és így adóköteles kereseti bevételnek kellett tekinteni. A cég terhére helyesbítés alapján megállapított behozatali forgalmi adót illetőleg emelt hatásköri kifogást, amely azonban a kivetett adó jogosságát és összegszerű helyességét nem érintette, Opelembe venni nem lehetett, mert a 130,000/1921. sz. végrehajtási utasítás 58. §-a és a 39,750 1922. sz. pénzügyminiszteri rendelet értelmében a székesfőváros területén az adóügyi útmutató és ellenőrző hivatal a forgalmi adó ellenőrzésével megbízott középfokú hatóság és így jogosítva volt a budapesti fővámhivatal által a panaszos, mint budapesti cég terhére a külföldről behozott