Főző Sándor (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XIII. kötet (Budapest, 1922)

Kóz4c]ai(jaiAni Dón)vénytdr. (Közigazgatási bíróság (5306/1918. P. sz.) A m kir. közigazgatási bíróság: A panasznak helyet nem ad. Indokok: A panasz arra irányul, hogy az adófelszólamlási bizottság a szeszgyárral kapcsolatos szeszkontingens értékét, azaz annak a jognak értékét, amelynél fogva a fogyasztási adó alá eső szeszgyárban bizonyos hektoliter mennyiségű szeszt a szeszadó­nak kisebbik adótétele mellett szabad egy-egy termelési év­ben termelni, mint vagyonértéket, a vagyoni adó alapjába be­seámítótta. \ A bíróság a panaszt alaptalannak ismerte fel. Az 1908 : XXVIII. tc. 88. §-a szerint ugyanis a valamely szeszfőzdének kiosztott egyénenkénti törzskontingens magához az ingatlanhoz van kötve és a törzskontingens engedélyezése azt a jogot foglalja magában, hogy a kontingens mennyiségét a szesz­adónak kisebbik tétele mellett termelheti ki a szeszgyáros, ami részére értékkel biró anyagi előnyt biztosít. Hogy azonban ez az anyagi előny nemcsak jövedelemként jelentkezik, hanem a vagyonban is realizálódik, azt nyilvánvalóvá teszi az 1908 : XXVIII. tc. 88. £-a, amely szerint a szeszkontin­genst a szeszgyáraktól nem lehet minden kártalanítás nélkül el­vonni, hanem az csak a törvényben megszabott esetekben von­ható el és az elvont, valamint a tulajdonos által az államkincs­tár részére visszabocsátott kontingensért a kincsjár hektoliteren­ként 65 K kártérítést fizet. Ennélfogva kétségtelen, hogy a szesz­kontingenst az ingatlannal összekötött jog, a szeszgyár értékét mímelő tényező s mint ilyen a szeszgyártulajdonos vagyonának ér­tékkel biró alkotó eleme, mely az 1916 : XXXII. te. 7. §-ának 1 pontja értelmében adóköteles vagyonnak tekintendő. A szeszgyárnak, mint vagyonnak értékelésénél tehát figye­lembe kell venni az épület és a telekérték, valamint a gyári be­rendezés értéken kívül a szeszkontingens értékét is. Minthogy pedig az adófelszólamlási bizottság a szeszgyár ér­tékelésénél e három tényezőt helyesen vette figyelembe, a pa­nasznak helyet adni nem lehetett. 23. Az 19Ui., 1915. és 1916. évekre fizetendő nye­rr légadó kivetésénél az 1918. évi jövedelem szám­szerűen állapítandó meg akkor is, ha az adózó szám­szerű vallomást nem is adott és csupán a vallomás Í

Next

/
Oldalképek
Tartalom