Főző Sándor (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XIII. kötet (Budapest, 1922)

Közigazgalási Döntvénytár. rendiház pénzügyi bizottságai jelentésükben és a képviselőház meg főrendiház országos üléseikben erről külön szó esett volna, ment át a törvénybe a kormányjavaslatnak szó szerint megfelelően, az 1910: XXVI. te. 5. §-a, amely következőleg hangzik: «Az egyes jövedelemforrásokból eredő jövedelem alatt az 1909. évi X. te. 12. §-ának 1—0. pontjában említett kiadások (regié költségek) megfelelő levonása után mutatkozó jövedelem értendő. Az 1909: X. te. 12. §-ának 7. és 8. pontjában és a jelen törvény 4. §-ában említett terhek az egyes jövedelemforrásokból származó és a jelen szakasz első bekezdésében megállapított módon kiszámítoU jövedelmeknek együttes összegéből vonandók le. » Minthogy a törvényhozás a kormányjavaslatot megjegyzés és módosítás nélkül elfogadta, nyilvánvaló, hogy a hozott törvény eélja (ratio legis) is az volt, hogy az 1909: X. le. 23. §-ának addigi gyakorlati alkalmazása megváltoztassák és így az 1910. évi XXVI. te. 5., §-a tulajdonképpen nem más, mintáz 1909. évi X. le. 23. §-ának a törvényhozás által eszközölt hiteles magyarázata (interpretatio authentiea). A törvény ezen rendelkezése következtében valamely jövedelemforrás jövedelméül tárgyi szempontból esak azt az összegei kell. tekinteni, amely a nyers bevételből a regie-költségek levonása után marad lenn, és így az 1916: XXVL te. alapján kivetett jövedelemadónál, a külföldieknek és távollevőknek az 1909. évi X. te. 2o. §-a értelmében háromszorosan számítandó jövedelmének megállapításánál, a szorzás előtt csakis az utóbb felhívott törvény 12. §. 1 6. pontjában említeti kiadások vonhatók le, amely rendelkezésnek megfelelően járt el a felszólamlást bizottság, midőn a szorzás előtt esak az imént felhívott törvény 12. §. 2. pontjában említett tatarozás ós karbantartási költséget vonta le, míg a felhívott szakasz 7. pontjában említett adóssági kamatokat és egyéb magánjogi címen alapuló élctjáradék-terhet, valamint az 1916: XXVI. te. 4. ti-ában említett adót, a szorzás után előállott jövedelem összegéből vonta le, =. Az ítéletben kifejtett elv helyességét megerősíti az 1918: IX. tc. 29,. íí-áaak most már mindéin kétsége! kizáró rendelkezése. 1Í2. Az ingatlanon leuö szeszgyárnak engedélyezett szeszkontingens, mint vaggonalkatrész, értéket a vagyonadó alapjához hozzá kell számítani.