Főző Sándor (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XIII. kötet (Budapest, 1922)

Közigazgatási Döntvénytár A panaszló pusztán azért támadja meg a felszólamlás! bizottság döntését, mert jogi felfogása szerint a kamatot, adót és életjáradékét szintén a hárommal való szorzás előtt kell levbimi; amely esetben végeredményként 8554 K 86 I' mutatkozik, ez c jövedelem pedig az 1916 : XXVI. te. 1. §-á értelmében mentés ;i jövedelemadó alul. A m. kir. közigazgatási bíróságnak az 1916 : XXVI. t*-. életbe lépte előtt kivetett jövedelemadónál az volt az állandó gyakorlata, hogy a külföldieknek és távollevőknek az 1009 -: X. ic. 23: S-a értelmében háromszorosan számítandó jövedelmének megálla1pításánál a jövedelemforrást (löld- vagy házbirtok) terhelő és in1 nak érdekében felmerült terheket (1909 : X. tc. 12. és 13. :§-'ai), valamint a levonható adókat (1914 : XLVI. tc. 4. §-a) a ;háromszoros szorzás megejtése előtt kell levonni, és csak az így jelentkező eredmény háromszoros összege adja meg az adóalapot: Erre a gyakorlatra hivatkozva, mondja az 1916-: XXVL tc, 5. S-ához fűzött kormányjavaslat indokolása: «Arra nézve, 'hógv az egyes jövedelemforrásokból eredő jövedelem alatt mi értendő, különösen az 1909 : X. tc. 23. £-ának alkalmazása tekintetében merültek fel eltérő felfogások, amennyiben a föld- vagy' házbirtokból eredő jövedelem kiszámításánál nemcsak a regié- költségek vonattak le, hanem oly kiadások is, melyek csupán az ádózo személyéhez tapadnak s így annak személyes kiadásait alkotjákami által jelentékeny aránytalanságok állottak be az adóztatás terén. A jelen szakaszban foglalt rendelkezések a vitás kérdést az egyes jövedelemforrások gazdasági és jogi természetéből folyó alapon és a jövedelemadóra vonatkozó egyéb törvényes rendelkezésekkel teljesen összhangban oldják meg.)) \í V' Ennek az indokolásnak az a megállapítása, hogy nemcsak a regie-költségek vonattak le, hanem olyan kiadások is, melyek csupán az adózó személyéhez tapadnak, ténybeli tévedés, inert a magyar királyi közigazgatási bíróság az 1909 : X. tc. 1-3. §'-á második bekezdése, első mondata szemelőtt tartásával, mindig csak a jövedelemforrást terhelő és annak érdekében felmerült terheket és a föld- vagy házbirtokot terhelő adókat vonta le a szorzás előtt, amely kiadások pedig nem csupán az adózó személyéhez tapadnak, hanem az illető jövedelemforrást is köz\t.tlenlil terhelik. Azonban ezen ténybeli tévedés mellett is, az indokolás többi része kétségtelenné teszi, hogy a törvény előkészítésénél hivatásszerűen közreműködő pénzügyminiszter célja (ratio) egyenesen arra irányul, hogy az 1909 : X. tc. 23. $-ának addigi, gyakorlati alkalmazását megváltoztassa. Ezen előzmény után és anélkül, hogy á képviselőház é