Schlamadinger Jenő (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XII. kötet (Budapest, 1919)

174 Közigazgatási Döntvénytár. 45. §-a szerint a törvényhatósági bizottság határozata ellen a közigazgatási bírósághoz panasznak van helye, nem tartozik sem általában, sem a városi nyugdíjszabályrendelet 6. §-ában jelzett esetben a fegyelmi hatóságok hatáskörébe. Ugyanis a törvényhatósági alkalmazottak íegyelmi ügyeiben a fegyelmi hatóságok hatáskörét az( 1886: XXIII. tc. szabályozza. Ez a törvény az ellátási igény elvesztéséről nem rendelkezik, következésképen ezt a jogkövetkezményt a íegyelmi hatóság sem állapíthatja meg. A nyugdíjszabályrendelet 6. §-ának az a rendelkezése tehát, hogy a 6. pont esetében az ellátási igény elvesztése a fegyelmi eljárás megtelelő alkalmazása mellett mondatik ki, nem értelmezhető aképen, hogy az igény elvesztését a fegyelmi hatóság mondja ki, hanem ilyen esetben a fegyelmi hatóság saját hatáskörében megállapítja a tényállást és azt, hogy annak alapján az alkalmazottat hivatalvesztéssel kellett volna-e büntetni, ha a bűnvádi vagy fegyelmi eljárás ellene befejezhető lett volna. Ez a kérdés tehát a íegyelmi hatóságok hatáskörébe tartozik. Arra pedig a törvényhatóság van hivatva — melynek hatásköréhez az ellátás megállapítása tartozik — hogy a fegyelmi hatóság jogerős határozatának jogkövetkezményét a nyugdíjszabályrendelet alapján az elállási igényre nézve megállapítsa. A törvényhatóság ezen határozata ellen van a közigazgatási bírósághoz panasznak helye. 188. Betegség esetére való biztosítási kötelezettség alá tartozó több különböző foglalkozás esetén a legmagasabb fizetés- illetve bérhatár elbírálásánál az alkalmazott valamennyi foglalkozásából eredő keresetének együttes összegét kell számba venni. (Közigazgatási bíróság 5195/1915. K. sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság: A panasznak helyt adva, a k—i kerületi munkásbiztosító pénztárt a fizetési kötelezettség alól teljesen felmenti és B. B.-né W. E. anyának közkórházi ápolásával felmerült összes költségeket, tehát a 92 K-ból a 28 napra eső részt is fia B. S. terhére rója. Indokok: Az iratokból megállapítható tényállás a következő: az ápolt B. B.-né W. E. k—i lakos, mint keresettel nem bíró családtag a fia B. S. ugyanottani lakos háztartásában élt,