Schlamadinger Jenő (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XII. kötet (Budapest, 1919)

170 Közigazgatási Döntvénytár. mozgóképvállalatok pedig nem bírnak azzal a közművelődési jel léggel, amellyel a színházak bírnak, ami pedig a kérdésben forgó mentességnek az « Uránia» színházra történt kiterjesztését illeti, ez a vonatkozó pénzügyminiszteri rendelettel azért történt, mert az «Uránia» színháznak is ily jelleg tulajdoníttatott. Mérvében az illetéket panaszlók azért kifogásolják, mert egy koronánál magasabb árú belépőjegyet állítólag nem árusítanak. Ebbeli állításukat azonban mivel sem igazolják, sőt a leszámolási nyomtatványok szerint egy-egy páholyjegy ára 1 K 20 f volt, hogy pedig a bemutatott egynéhány leszámolási jegyzék szerint azokon a napokon ily árü páholyjegy esetleg el nem adatott, még nem bizonyíték, hogy a többi napokon ily jegyek is el nem keltek, legkevésbbé pedig bizonyíték arra, hogy ily árú jegyek egyáltalában nem árúsíttattak. A panasz tehát e részben is alaptalan és az egyszeres illetéket egész összegben fenn kellett tartani. Nem volt azonban fenntartható még leszállított mérvben sem az illetéki szabályok 104. §-a alapján kirótt felemelt illeték, mert bár a törvény is a kérdésben lorgó szolgáltatást bélyegilletéknek nevezi s bár az illeték az illető bejelentési beadványon rovandó le, mégis az 1875: XXV. tc. céljából és szerkezeténél, valamint annálfogva, hogy ez az illeték nem feltétlenül, hanem csakis akkor követelhetik, ha belépti díj szedetik — tehát ha jövedelem van — sőt az illeték mérve is a belépti díj magasságához igadozik, s így ez a szolgáltatás, dacára, hogy az azt szabályozó rendelkezések az illetéki díjjegyzéknek a beadványokról szóló tételébe vétettek fel, lényegében mégis adó, még pedig vigalmi adó természetével bir. Semmiesetre sem lehet azonban az illetékszabályoknak a beadványokra járó bélyegilleték megrövidítésére vonatkozó büntető határozatait alkalmazni annál kevésbbé, mert az 1875. évi XXV. tc. arra az esetre, ha a bejelentésre járó illeték le nem rovatik, a felek terhére nem szab meg büntetést, hanem az engedély megadását tiltja, arra az esetre pedig, ha az engedély az illetéknek lerovása nélkül adatik ki, nem a íelet, hanem az engedélyt kiállító hivatalos közeget sújtja büntetéssel. Ezekből az okokból kellett a fenti értelemben határozni. 184. A uizszabályozó társulatok illetékmentessége a javukra bekebelezett zálogjogok után járó bejegyzési illetékre nem terjed ki.