Schlamadinger Jenő (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XII. kötet (Budapest, 1919)

Közigazgatási Döntvénytár. 151 (Szabadalmi hivatal. Eejelentési osztály 5790/916.M. 5096.) A felszólalásnak helyt nem ad, s ehhez képest a bejelentés tárgyát képező találmányra a szabadalmat megadja. indokok: Felszólaló azt adja elő a szabadalmi törvény 35. §-ának 3. pontjára alapított felszólalásában, hogy midőn bejelentő hozzájuk jött a malomba dolgozni, ő adta bejelentőnek a készülék eszméjét s azt ajánlotta bejelentőnek, hogy csinálják meg közösen a készüléket. Azt is állítja felszólaló, ij<>síy a rajzokat nagyjából elkészítette, majd ennek alapján közösen dolgoztak a találmányon és kivitelét elérték. Mikor a készülék készen volt, megállapodtak, hogy M. Ö. szab. ügyvivőnek adják át az ügyet. Bejelentő azonban nem tartotta meg a megállapodást, hanem az ügyet P. V.-nak adta át és pedig mint saját találmányát. Ezzel szemben bejelentő azt állítja, hogy a készülék eszméje'tőle származik s felszólalónak segédkezését c ak azért vette igénybe, hogy a készülék elkészítése siettessék. Felszólaló nem volt társa, sem feltaláló. A felszólaló által hivatkozott B. P. gépész, b—i lakos tanúvallomásából az, hogy ki a tulajdonképeni feltaláló, nem derült ki. A legtöbb, amit a tanú vallomásából, ha a tanú szavahihetőségét kritika tárgyává nem tesszük, megállapítani nem lehet, az, hogy felszólaló esetleg bizonyos mérvben hozzájárult a találmány létrehozásához. Ilyen fényállás mellett a felszólalásnak helyt adni nem lehetett, mert annak tulajdonképen jogalapja nincsen. A találmányi szabadalmakról szóló 1895: XXXVII. tc. 35. §-ának 3. pontjára csak akkor alapítható felszólalás, ha a találmány lényege másnak leírásából, rajz&iból, mintáiból stb. van véve a feltalálónak beleegyezése nélkül (5. §.), vagy ha a *iiagánalkalmazásban álló személynek alkalmazásából folyó teendője volt, vagy szerződébe kötelezte őt arra. hogy szakértelmét oly készülékek féltalálására használja fel, mint aminőre a szabadalmat kéri (6. §.). A jelen ügyben ezen esetek egyike sem forog fenn. A 6. §-ban említett eset fennforgását felszólaló maga sem állítja, az 5. §-ban említett eset pedig azért forog fenn, mert ha valónak fogadjuk el az eskü alatt kihallgatott tanú vallomását, akkor bejelentő a legrosszabb esetben is társfeltalálónak tekintendő, s mint ilyen nem vehette másnak a leírásából, rajzából stb. azt, aminek megalkotásához saját szellemi munkájával hozzájárult. Amennyiben a felszólaló nem egészen világos kérelmének azt az értelmet kívánná adni, hogy a találmány tulajdonjoga részben őt is megilleti s ezért a szabadalom kettőjük nevére kö-