Schlamadinger Jenő (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XII. kötet (Budapest, 1919)

120 Közigazgatási Döntvénytár. utak és egyéb közlekedési vállalatokénak kell lenniök, ezekre az «ideértett))-ként felsorolt épületrészekre fenn nem tartani nem akarta. A törvénynek szószerint való magyarázásábóT eredő ezt a szabályt csak megerősíti a 77,000/4909. pümin. szám alatt kiadott végrehajtási utasítás 27. §-ának 40. pontja, mely szintén határozottan a vasutak és egyéb közlekedési (hajózási) vállalatok összes üzleti épületeiről szól, s melynek különösen harmadik bekezdésében foglalt és pedig főképen «az állam tulajdonát képező épületekben természetben adott lakások»-ra, s nemkülönben az ((államvasutak kezelésében levő magánvasutak épületeiben államvasuti alkalmazottaknak természetben adott lakásokra)) vonatkozó rendelkezésekből következik, hogy az 4909: VI. tc. 69. §-a álapján kiadott ez a végrehajtási rendelet is a súlyt arra fekteti, hogy a kérdéses épületeknek a vasutakéinak és egyéb közlekedési yállalatokéinak kell lenniök. És erre az elvre lehet következtetni az 4909: VI. tc. 28. §-ának és illetve a 70,000/4909. pümin. számú végrehajtási utasítás 28. §-ának első bekezdésében foglalt abból a rendelkezésből is, hogy a 27. §'-ban említett épületeket, illetőleg épületrészeket az állandó adómentesség nem illeti meg abban az esetben, ha azok a kérdéses célra kibéreltettek vagy másoknak bérbeadattak, avagy más célokra használtatnak. Azonban ennek az elvnek kell következnie nemcsak abból az általános szabályból is, hogy a kedvezményt megállapító törvényrendelkezések szorosan magyarázandók, hanem a törvénynek az indokolásából is. Az 4909: VI. tcikkhez fűzött miniszteri indokolásnak a törvény 27. §-ára vonatkozó része az első bekezdésben arra mutat reá, hogy az épületek állandó adómentességére vonatkozó rendelkezések, kevés kivétellel, ma is érvényben vannak, s hogy ennélfogva a változatlanul maradt eseteknek figyelmen kívül hagyásával, az indokolás egyedül a módosított, vagy az újonnan felvett rendelkezések szükséges voltát kivánja megokolni. Az indokolás az ily külön megokolást igényelők közé sorolja a 27. §. 4., 9., 40., 4 4. és 4 6. pontjai alatt előforduló rendelkezéseket. Tehát a panaszos által vitatott és a 27. §. 4 0. pontja alá tartozó mentesség is kifejezetten e külön megokolandó mentességek közé soroltatott. Az indokolás azután elmondja azt, hogy az állandó adómentesség tekintetében eddig az volt a helyes álláspont, hogy vannak épületek, melyek nem tekinthetők adótárgyaknak azért, mert jövedelmük egyáltalában nincsen, vagy pedig ha van is : ez a jövedelem a házadóban alig állapítható meg önállóan, mivel