Schlamadinger Jenő (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XII. kötet (Budapest, 1919)

Közigazgatási Döntvénytár. 121 annak keletkezésénél nem a ház a fődolog, következőleg az ilyen épületben fekvő tőke helyesen csakis abban a jövedelemben adózhatik, melynek keletkezésére közrehat, amely jövedelem azonban más adónem alá tartozik. Ennek az álláspontnak a folyománya, — mondja a továbbiakban a törvényjavaslat indokolása, — hogy a vallás- és közoktatási, továbbá a közegészségügyi célokra, valamint az állami hatalom gyakorlására, a jogrend fentartására, a kormányzási és közigazgatási teendők ellátására rendelt szervek elhelyezésére szolgáló középületek kezdettől fogva adómentesek voltak ; a mezőgazdasági és gyári épületek pedig idővel szintén adómenlesíttettek, miután ezeknek hozadéka más adónemeknél került adó alá. Elmondja azután az indokolás a 27. §. 9. pontjában felsorolt épületek és épületrészek adómentességére vonatkozólag azt, hogy ezeknek adómentességét egyedül az a körülmény indokolja, hogy azoknak hozadéka a gyári üzem jövedelmétől külön váltan alig volna a kincstárra és a félre egyaránt igazságosan megállapítható: és hogy ennélfogva a helyes adóztatás azt hozza magával, hogy ezek az épületek, amelyek az ipari termeléssel elválaszthatatlanul szoros kapcsolatban vannak, a vállalat természete szerint a kereseti adóban, vagy a nyilvános számadásra kötelezett vállalati adóban viseljék a bennök realizált tőke után eső adót. Az indokolásnak ide vonatkozó fejtegetése ezzel a mondattal végződik: «Ez az álláspont fejeződik ki a 10. és 11. pontoknak analóg eseteiben is.» Az indokolás e részeinek egybevetéséből következik tehát, hogy az 1909 : VI. tc. 27. §-ának 10. pontja alá eső úgynevezett állandó adómentesség ugyanazon az alapon, és illetve ugyanabból az indító okból állíttatott fel és szabályoztatott intézményesen, amelyből az a 9. pont alá eső épületekre nézve tartatott m/gadandónak, tudniillik, hogy az ily épületekben fekvő tőke helyesen csakis — a más adónem alá eső — abban a jövedelemben adóztatható meg, amelynek keletkezésére ez az épület, az üzemben való használat folytán, közrehat, mivel ezeknek hozadéka az üzemnek jövedelmétől külön váltan alig volna a kincstárra és a félre egyaránt igazságosan megállapítható. Azonban az indokolás e részeinek egybevetéséből kitetsző és következő ez a törvényhozói szempont és célzat, amely tehát ezeknek az ily természetű épületeknek és illetve épületrészeknek házadó alá nem vonható voltál azért kívánta létesíteni, mert az ily épületek és épületrészek hozadéka az üzem után kivetendő adóban kell hogy kerüljön helyesebben megadóztatás alá: szükségképen és egyenesen arra az éhre vezet, hogy az adómentességnek ezen a címen csupán ott lehet helye, ahol a házadó és illetőleg a kérdésben levő gyári-, ipari-, közlekedési, stb.