Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XI. kötet (Budapest, 1918)

Közigazgatási Döntvénytár. 29 Minthogy a fenti tények azt, hogy a vádlottak egymás alkalmazottai lettek volna, fogalmilag kizárják, mert a közös munkájukban való keresetükben osztozkodtak, amit kétségtelenné tesz az előkészítő eljárásban és az alsóbírósági ítéletekben tényként megállapított az a beismerésük is, hogy egymás alkalmazottai soha sem voltak: minthogy ezekből világos, hogy a vádlottak abból a célból, hogy maguknak jogtalan vagyoni hasznot szerezzenek, a sértettet fondorlattal tévedésbe ejtették és ezáltal neki kárt okoztak: a vádlottak cselekménye megvalósítja a csalás tényálladékát . . . II. (Kir. Kúria 1916 aug. 29. B III. 170. sz.) A kir. Kúria: A semmisségi panaszt elutasítja. Indokok: A vádlott a kir. tábla másodfokú ítélete ellen semmisségi panaszt jelentett be, a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján, mert a károsítás és a bűnösség meg nem állapítható. A panasz alaptalan. A vádlott V. I.-t, annak dacára, hogy ez a bejelentés idejében üzletében nem volt alkalmazva, 1913 okt. 4-én a k—i kerületi munkásbiztosító pénztárnál, mint üzletében cipőtűzéssel foglalkozó alkalmazottját bejelentette: majd 1913 okt. 10-én a nevezettnek alkalmazásáról, mint munkaadó, igazolványt állított ki, mely irat alapján azután V. I. mint beteg a pénztártól 13 K 50 f táppénzt kapott és 6 K 70 f erejéig orvosi kezelésben részesíttetett. Az alsófokú bíróságok által megállapított tények szerint V. I.-nak a pénztártól táppénzre és gyógykezelésre nem volt igénye, mert a korábbi munkaadója által történt biztosításnak hatálya 1913 január 15-én letelt, abból támadt igényepedig, hogy 1913 május haváig vádlottnál volt alkalmazva, a pénztár által teljes mértékben kielégíttetett. A valótlan tények bejelentésével tévedésbe ejtett pénztár tehát fennálló kötelem nélkül teljesített fizetést, illetve nyújtott vagyoni előnyt, s az a rendelkezése, hogy az ellene támasztott, fenn nem álló igényt kielégítette, teljesen megfelel a vagyoni károsodás fogalmának. Az pedig nem kétséges, hogy a vádlott V. I.-nak jogtalan vagyoni hasznot szerzett, de cselekményének az is volt az indító oka, hogy a bejelentésért 2 K-t kért és kapott . . .