Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XI. kötet (Budapest, 1918)

26 Közigazgatási Döntvénytár. pénzügyminisztere és birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok pénzügyminisztere között a kétszeres megadóztatások elkerülése végett, valamint az egyenesadók körébe tartozó némely más ügy iránt létrejött és az 1908: XIV. tc.-be foglalt egyezmény 19. §-a világosan csakis a tőkekamat- és a járadékadóról rendelkezik, amidőn kimondja, hogy: «az egyik államban székhellyel bíró és nyilvános számadásra kötelezeti vállalat által a másik állam területén elhelyezett tőkék kamatai ebben a másik államban tőkekamat- és járadékadó alá nem vonatnak)), sőt a törvényszakasz folytatólag azt is megállapítja, hogy ez a kamatjövedelem «csakis azon adó alá esik, mely a vállalat terhére annak székhelyén kivetendő». Az egyezmény szerint tehát a két állam a tőkekamat- és járadékadó, vagyis a jövedelem minőségének megfelelő adó kivetéséről mondott le kölcsönösen, nem azonban arról is, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok birtokában lévő értékpapírok után társulati adót követelhessen. A panasznak az az érvelése, hogy az 1875: XXIV. tc. 4. §-ának 1. pontja a szóbanforgó kamatjövedelemre mindezek dacára azért volna alkalmazandó, mert a tőkekamat- és járadékadóról való kölcsönös lemondás ugyanazzal a joghatállyal bír, mintha a vonatkozó kamatjövedelem itt belföldön adómentesítve volna, nem helytálló, mert az 1875 :XXIV. tc. 4. §'-ának 1. pontja ugyanannak a jövedelemnek az állam területén (tehát itt belföldön) való ismételt megadóztatását akarja elkerülni, ámde a kérdésben forgó értékpapírok utáni kamat a magyar államkincstár javára tőkekamatadóval megróva, sem a magyar állam által mentesítve nincsen s ennélfogva a vállalati adónak alapul szolgáló tiszta kereseti nyereség kiszámításánál — a törvényes avagy egyezményes rendelkezés hiányában — a nyers jövedelemből ki nem választható. Egyébként a viszonosság elvénél fogva sem lehetne ezt a jövedelmet társulati adó alól kihagyni, mert a másik állam területén a magyar értékpapírok kamatai után a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok szintén adóznak. Eszerint a vitás 148,719 K 01 fillér kamatjövedelem törvényes alapon hagyatott bent a vállalati adó alapjában, illetve vonatott vállalati adó alá. A második és harmadik helyen említett kifogások azonban alaposak s ennélfogva úgy a saját házaiban lévő üzleti helyiségek bére címén a mérlegben kiadásként szereplő 58,100 K 20 fillér, mint a fiók intézetek felállítása és szervezése körül felmerült 29,960 K 11 fillér költség, mint üzleti kiadás, a nyers jövedelemből levonandó. A panaszolt határozat az 58,100 K 20 1 levonását azért