Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XI. kötet (Budapest, 1918)

Közigazgatási Döntvénytár. 147 139. A kereseti adó alá eső foglalkozásokból szár­mazó jövedelem megállapításánál a minimális téte­lek csak akkor alkalmazhatók, ha a jövedelem meg­becslésére más, alkalmasabb adatok nem állanak rendelkezésre. (Közigazgatási bíróság 23,374/1916. P. sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság: A panasznak helyet adva, a panaszost a megtámadott adó megfizetésének kötelezettsége alól felmenti. Indokok: Az 1914:XLVI. tc. o. §-ának utolsóelőtti bekez­dése szerint, az e szakaszban említett foglalkozásokból eredő jö­vedelmek megállapításánál, az 1909: IX. tc. és az 1912:LIIl. tc. 4. fejezetének vonatkozó rendelkezései megfelelőleg csak akkor alkalmazandók, ha a jövedelem megállapításánál egyéb adatok rendelkezésre nem állanak. A panaszos a tárgyalás alkalmával pénztári naplójának fel­mutatásával igazolta, hogy 1915. évi nyers bevétele a gyógytári jövedelem után 35,686 K 80 f-t tett ki, amely forgalomból a vi­szonyok mérlegelésével megállapítható, hogy panaszosnak 20,000 K-t meghaladó jövedelme nem volt és hogy az utóbb említett törvényhelyek alkalmazásával, a lak- és üzletbérből a legmaga­sabb százalék alapulvételével fejlesztett 21,000 K kereseti nyere­mény túlzott. Miért is a panasznak helyet kellett adni. 140. A kereseti adó alá eső foglalkozásokból szár­mazó jövedelem megállapításánál a III. osztályú kereseti adó alapjául vett kereset irányadó nem lehet. (Közigazgatási bíróság 23,308/1916. P. sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság: A panasznak helyet nem ad. Indokok: A panaszos az élelmezésből 1915. évben elért jövedelmét nemcsak a tárgyalás során, de panaszában sem iga­zolta, minélfogva a helyi viszonyokat ismerő bizottság által e foglalkozásokból megállapított jövedelem ellen, azon a címen, hogy ugyancsak e foglalkozás után, III. osztályú kereseti adóval 10*

Next

/
Oldalképek
Tartalom