Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár XI. kötet (Budapest, 1918)

146 Közigazgatási Döntvénytár. ki, ennélfogva a kincstári panasznak, bár részben alapos, helyet adni nem lehetett. 138. A házbirtokból származó jövedelem megállapításánál nem az adóévet megelőző évben tényleg befolyt, hanem az adóévre a házbéradó alapjául szolgáló bérösszeg az irányadó. (Közigazgatási bíróság 18,204/1946. P. sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság: A panasznak helyet ad és az adót 1508 K 41 f-ben állapítja meg. Indokok: Az adófelszólamlási bizottság panaszos jövedelmének megállapításánál az 1914. évben tényleg befolyt házbérjövedelmet vette alapul. Ezzel szemben a kincstári panasz arra hivatkozott, hogy nem a tényleg befolyt, hanem az 1914. évi novemberében bevallott házbérjövedelem irányadó. Az adózó fél vádiratában arra utalt, hogy a bizottság az 1914. évi jövedelmet helyesen vette adóalapul és azok a béremelkedések, amelyeket az 1914. évi novemberben beadott házbérvallomás tartalmazott, csak az 1916. évi adóztatásnál vehetők majd figyelembe; utalt továbbá az 1915. évben adott bérelengedésekre, ezeket azonban nem igazolta; egyébként a kincstári képviselő kérelmének számszerű helyességét nem kifogásolta. E bíróság a kincstári panasz álláspontját törvényesnek elfogadta, mert az 1909: X. tc. 17. §-a értelmében az adóalap a béradó alá vont nyers haszonérték. Igaz ugyan, hogy a törvény az adó kivetésénél az 1914. év jövedelmét alapul elfogadta, de számos rendelkezésével és így különösen az 1912: LM. tc. 22. §-ában, az 1915. év változásait figyelembe veszi. Az 1914:XLVÍ. tc. 8. §-a pedig módot ad arra, hogy az 1915. év csökkent jövedelme a fél javára adóalapul vétessék. A törvény ily rendszere mellett az adózó félnek az az: álláspontja, hogy kizárólag az 1914. évi tényleg beíolyt jövedelem veendő adóalapul, el nem fogadható; különösen a panasz tárgyát képező esetben, amidőn az 1909 :X. tc. 17. §-a kifejezetten a béradó alá vont haszonérték alapulvételét rendeli és így e részletes intézkedéssel szemben a törvény általános alapelveire való hivatkozás figyelembe nem vehető. Ez a rendelkezés szolgálhat az adózó fél javára, ha a házbérek a bevallási évben csökkentek, de szolgálhat hátrányára is, ha azok emelkedtek. Az utóbbi eset a félre nézve már azért sem méltánytalan, mert hiszen a megadóztatás évében előreláthatólag ezeket a magasabb házbérjövedelmeket fogja élvezni.