Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

Közigazgatási Döntvénytár. eln. sz. rendelet 1. §-ába ütköző kihágás miatt a 4. §. alapjárt folyamatba tett kihágási ügy a tiszti főügyész fellebbezése folytán felülvizsgáltatván, a következő harmadfokú ítélet hozatott: A rendőrkapitányi elsőfokú ítélet megváltoztatásával hozott másodfokú felmentő ítélet megváltoztattatok és terhelt az 5600/914. B. M. eln. sz. rendelet 1. §-ába ütköző kihágás miatt ugyanezen rendelet 4. §-a alapján elzárás helyeit 100 K és még 100 K pénzbüntetéssel büntettetik, melyek helyébe behajthatatlanság esetén 5 + 5napi elzárás lép életbe, mert a feljelentőnek eskü alatt tett és ellenbizonyítékkal meg nem döntött vallomásával bizonyítottnak tekintendő, hogy a kenyérlisztből, takarmánylisztből és esetleg, némi árpalisztből készített, 62 dgr. súlyú kenyér terhelt üzletében vásároltatott. Miután pedig terhelt az üzletében eszközölt eladásokért felelős, tekintettel az árú árának aránytalanul magasösszegben való megszabására, a fenti mérvben büntetendő volt. 68. Fakitermelés alkalmával eszközölt faeregetéssel egyes lábon álló fák kérgének lehasítása csak az esetben kihágás, ha a lehasított kérget egyúttal ellopják. (Belügyminiszter 1914. évi 8822. sz. határozata.) P. K. és társa ellen faesusztatás alkalmával élőfák kérgének megrongálása miatt az 1879. évi XXXI. tc. 90. §-a alapján, továbbá E. J. éstársa ellen, egyetemleges kártérítés és eljárási költségek viselése miatt a hivatkozott törvény 84. §-s alapján folyamaiba tett kihágási ügy E. J. és társa fellebbezése folytán, terheltekre vonatkozólag pedig a Rbsz. 204. §-ának 4. pontja alapján felülvizsgáltatván, a következő harmadfokú ítélet hozatott: A járás főszolgabírója elsőfokú ítéletének helybenhagyásával hozott másodfokú büntető ítélet megváltoztattatok és terheltek az ellenük emelt kihágás vádja és annak jogkövetkezményei alól a Rbsz. 155. §-ának 1. pontja alapján felmentetnek, a felmerült 10 K eljárási költség pedig a Rbsz. 314. §-a értelmében a hatósági pénztár terhére állapíttatok meg. Mert az elsőfokú ítéletet indokolásánál fogva helybenhagyó másodfokú ítélet értelmében, terheltek azon cselekményükért, hogy fakitermelés alkalmával eszközölt faeregetéssel egyes lábon álló fák kérgeit leverték és így a fákat megrongálták, az 1879: XXXI. tc. 90. §-ába ütköző kihágás elkövetésében mondattak ki bűnösnek és ez alapon büntettettek. A hi-