Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

Közigazgatási Döntvénytár. 197 1885: XI. tc. értelmében való kiszámítása kedvezőbb *volna. (Közigazgatási bíróság 8293/1944. K. sz.) A m. kir. közigazgatási bíróság: A panasznak helyet nem ad. Indokok: Panaszló özvegynek elhalt férje az 1912 : LXV. tc. £8. §-a első bekezdésében engedett választási jogával élvén — a törvénynek megfelelő nyilatkozatban kijelentette, hogy ő, — aki különben az 1885: XI. tc. 24. §-a alapján korábban már nyugdíjigényt szerzett — az 1912: LXV. tc. határozmányai alá óhajt tartozni. Az utóbb idézett tc. 88. §-a második bekezdése értelmé­ben tehát az elhalt férj nyugdíja már nem az 1885: XI. tc. sze­rint, hanem az 1912: LXV. tc. értelmében számítandó szolgálati évek alapján lett volna megállapítandó. S minthogy az utóbb idézett tc. 53. §-a értelmében az öz­vegy nyugdíja a jelen esetben meg nem haladhatja annak az összegnek felét, amelyet a íérj nyugdíja kitett volna : — a pa­naszló özvegyi nyugdíja 2552 koronában vagyis a férjet 29 évi 5 havi 19 napi, illetőleg az 1912: LXV. tc. 11. §-a értelmében átszámítva 33 évi 7 havi 19 napi szolgálata és 5800 korona beszámítható javadalma után megilletett 5104 korona (88%) nyugdíj fele összegében helyesen állapíttatott meg. Panaszló özvegynek az az igénye, hogy az elhalt férjet megilletett nyugdíj, az 1885: XI. tc. értelmében számíttassék ki és ehhez képest az özvegy nyugdíja is ezen a reá nézve ked­vezőbb alapon állapíttassák meg, — a fennforgó körülmények között minden törvényes alapot nélkülöz. Ugyanis az 1912. évi LXV. tc. 88. §-a épen azért engedett választást az 1885: XI. tc. 24. §-a alapján már igényt szerzett tanároknak és tanítóknak abban a tekintetben, hogy az 1912: LXV. tc. életbelépte után ennek a törvénynek vagy a korábbi törvénynek határozmányai alá kívánnak-e tartozni ? mivel ezekre a tanárokra és tanítókra nézve bizonyos esetekben az 1885: XI. tc. rendelkezései, — bizonyos esetekben az 1912: LXV. tc. rendelkezései kedve­zőbbek. A választás megtörténte után tehát nincs jogos alapja an­nak az igénynek, hogy mivel épen a többféle eshetőség közül a férj korábbi elhalálozása miatt az özvegyre nézve a kedvezőtle­nebb eshetőség állott be — az özvegyi nyugdíj ne a férj által választott szabályokhoz képest kiszámított nyugdíj összeg alap­ján, hanem az özvegyre nézve kedvezőbb másik alapon számít­gassák ki, — mert az 1912: LXV. tc. 88. §-a utolsó bekezdése

Next

/
Oldalképek
Tartalom