Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

Közigazgatási Döntvénytár. 111 Részben az elsőfokú ítélelben kifejtett, helyes és törvényes indokok, részben pedig az alábbiak következtében kellett így határoznom. A panasz tárgyává telt mulasztások és törvényellenes cselekmények elkövetését jegyzőkönyvbe foglalt vallomásában és fellebbezéseiben a vádlott maga is elismerte. Az alkalmazottak munkába belépésének bejelenlése körül elkövetelt mulasztások igazolásául a vádlott álla! felhozott abbeli védekezés, mely szerint a szóban levő mulasztások a munkáslétszám nagy hullámzása miatt fordulhaltak elő, nem fogadható el mentségül. Az 4907 : XIX. tc. a biztosításra kötelezett üzemben alkalmazott összes munkások bejelentését írja elő s ez a munkáslétszám hullámzása esetében is kötelesség. Arra a panaszolt cselekmén) re vonatkozólag, hogy vádiolt alkalmazottainak bérét a munkásbiztosító pénztárnál a ténylegesnél kisebb összegben jelentette be, nem szolgálhat mentségül vádlottnak az az előterjesztése, hogy bejelenléseinél a munkás havi összkeresményének a munkán kívül töltőit napok beszámításával kiszámított napi állagát vette irányadónak. Vádlottnak ez a beismert cselekménye a törvénybe ütközik, mert a T. 12. §-ának rendelkezéseiből kitünőleg a munkásnak lényleges keresete jelentendő be a pénztárnál. A T. 190. §-ának b) pontjába ütköző cselekmény miatt emelt abbeli váddal szemben, mely szerint dr. F. M. az üzemében alkalmazott munkások béréből tagjárulék címén a törvényben megengedettnél többet vont le, a nevezett vádlott azt hozta fel védelemül, hogy a többlellevonás szerszámkoptatás és faanyag elhasználás fejében történt. Vádlott e mivel sem igazolt védekezésének való volta ellen szól azonban az a tény, hogy a szóban levő levonás a cég könyveiben a «betegsegélyezési járulék* rovatban van elszámolva, továbbá az a körülmény, hogy a vádlott, valamint építésvezető mérnöke által is elismerten a munkásokkal felfogadásuk alkalmával nem közöltetett, hogy bérükből szerszámkoptatás és faanyaghasználati díj címén majd levonások történnek. A T. 190. §-ának cl) pontjába ütköző cselekménynek s nevezetesen a pénztár kiküldöttjei elölt a munkás-és bérjegyzékek felmutatása megtagadásának jogos mentségéül nem fogadható el az a vádlott által felhozott körülmény, hogy a pénztári kiküldöttek kiszállása alkalmával a könyvek felmulatására jogosult G. J. építésvezető mérnök nem volt a helyszínen, a jelenvolt J. Z. pénztáros pedig a könyvek felmulatására feljogosítva nem volt. Figyelemmel ugyanis arra az 1907 : XIX. le. 20. §-ában foglalt rendelkezésre, mely szerint a munkásbizlosíló pénztári kiküldőt-