Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

100 Közigazgatási Döntvénytár. 18-án mozgóposta szolgálat teljesítése közben szenvedett üzemi baleset következtében szolgálalképtelenné válván, évi 360 K nyugdíjjal és 120 K lakbéfnyugdíjjal 1913. évi március l-étó'l nyugdíjaztatott. Minthogy továbbá megállapítást nyert, hogy nevezettnek az 1912; LXV. tcíkk 42. §-ának utolsó bekezdése érlelmében az 1907: XIX. tc- VII. fejezetében megállapított kártalanításnak megfelelő ellátásra van igénye, mert a megszabott nyugdíj az 1907. évi XIX. tc. 70. §-ának 2. pontjában meghatározott évjáradék összegét nem éri el; a miniszter megállapította, hogy a T. Gy. 52 héten át élvezett munkakeresménye után évi 1720 K 87 f évjáradék illeti meg és ennek a már utalványozott 480 K nyugdíj beszámításával, vagyis évi 1241 K kiutalványozása iránt intézkedett. Ezzel szemben a panaszló azt vitatja, hogy 52 heti munkakeresménye helytelenül állapíttatott meg: jelesül, hogy részjutaléka 100 K-ban, óra- és éjjeli pénze 840 K-ban számítandó, továbbá, hogy keresményébe 300 K családi pótléka is beszámítandó és ez alapon évjáradéka 2540 K-ra felemelendő. Előrebocsátva még, hogy a miniszter az évjáradék alapjául szolgáló 52 heti munkakeresménynek megállapításánál a panaszló 900 K fizetését, 280 K lakáspénzét, 136 K 23 f ruhaátalányát, 20 K cipőátalányát, 72 K 62 f részjutalékát egészben, ellenben 582 K 76 f órapénzét és 41 K 28 f éjjeli pótdíját 50% erejéig, vagyis felerészben vette számításba és ezen illetmények összege adja ki az 1720 K 87 í-ben megállapított évjáradékot. Viszont hogy a panaszló a ruhaátalányt 100 K-ban a részjutalékot 100 K-ban, az órapénzt és éjjeli pótdíjat pedig 840 K-ban számította fel, azonban megjegyezte, hogy ezen utóbbi illetmények évenként változtak és azért határozott összeget nem tud kimutatni, a vitás évjáradék kérdését az ítélet értelmében kellett eldönteni. Mert egyfelől el kellett fogadni a miniszter által a részjutalékra, valamint az órapénz és éjjeli pótdíjra nézve a tényleges állapotnak megfelelőleg kimutatott összeget. Másfelől azonban ezen összegeket is teljes egészükben be kellett számítani, mert az 1907: XIX. tc.-nek VII. fejezetében, melyre az 1912: LXV. tc. 42. §-ában hivatkozás történik, illetőleg az előbbi törvény 70. §-ában, a baleseti kártalanítás alapjául egyszerűen a biztosított évi munkakeresmény említtetik. Az 1907: XIX. tc. 78. §-a szerint pedig, a kártalanítás alapja az a javadalmazás, melyet a sérült a balesetet megelőző 52 héten át a biztosítási kötelezettség alá eső üzemben élvezett, de sehol sem rendelkezik a törvény arról, hogy a keresmény, illetve javadal-