Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár X. kötet (Budapest, 1917)

Közigazgatási Döntvénytár. 101 mazás kiszámításánál egyes illetmények ne egészükben, hanem csak részben számíttassanak be. Nincs tehát törvényes alapja azon rendelkezésnek, hogy a posta- és távirdaalkalmazottakat megillető órapénz és éjjeli pótdíj, azért mert ezen díjak egy részét az idegen helyen (végállomás) szükséges lakás és az ottani vagy ütközi élelmezés költségei felemésztik, a baleseti kártalanítás megállapításánál, a jelzett illetmények csak 50%-a vétessék a nehezebb szolgálat ellenértéke gyanánt élvezett munkakeresménynek. Hasonlóképen be kellelt számítani a panaszlót három ellátatlan gyermeke után megilletett 300 K családi pótlékból is a balesetet megelőzőleg kapott 75 K részletet is TÍZ évjáradék megállapításánál, mert a családi pótlék az 1912: XXXV. tc. 3. §-a szerint a megfelelő korú és ellátatlan gyermekek után az alkalmazottnak járó illetmény. És ennek nem lehet akadálya az sem, hogy a családi pótlék élvezete az alkalmazott nyugdíjba helyezésével megszűnik, mert a baleseti kártalanítás kiszámításánál általában oly illetmények is alapul szolgálnak, melyek máskülönben a nyugdíjba helyezésnél be nem számíthatók, illetve szintén megszűnnek. Minthogy azonban a családi pótlék rendeltetéséhez képest a most idézett törvényszakasz értelmében csak a gyermek meghatározott koráig vagy ellátásáig jár, azt is ki kell mondani, hogy a kártalanítás és évjáradék kiszámításánál alapul vett 75 K családi pótlékrészletnek megfelelő évjáradekrészletet annak idején fokozatosan és aránylagosan meg kell szünlelni, mert nem volna indokolt, hogy az ennek megfelelő kártalanítást a panaszló akkor is kapja, amidőn a gyermekek helyzetében az éleikor vagy ellátás tekintetében beállott változások a családi pótlék megszűnését még a lényleges alkalmazottaknál is maguk után vonják. 121. Ha az 1907: XIX. tc. értelmében baleset esetére biztosított alkalmazott balesete folytán megindított büntető eljárást a bíróság büntető felelősség hiányában megszünteti, a munkaadó elleni kártérítési keresetet nem lehet érdemlegesen elbírálni, hanem azt pergátló körülmény alapján vissza kell utasítani. (Kúria 1915 szept. 16. Rp. VI. 166. sz.)