Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

közigazgatási Döntvénytár. 67 az «ide értett»-kénl (elsorolt épületrészekre fenn nem tartani nem akarta. A törvénynek szószerint való magyarázásából eredő ezt a szabályt csak megerősíti a 770,000/1909. pümin. szám alatt kiadott végrehajtási utasítás 37. §-ának 10. pontja, amely szintén határozottan a vasutak és egyén közlekedési (hajózási) vállalatok összes üzleti épületeiről szól s amelynek különösen harmadik bekezdésében foglalt és pedig főképen az «állam tulajdonát képező épületekben természetben adott lakások»-ra s nemkülönben az « államvasutak kezelésében lévő magánvasútak épületeiben államvasúti alkalmazottaknak természetben adott lakásokra» vonatkozó rendelkezésekből következik, hogy az 1909: VI. tc. 69. §-a alapján kiadott ez a végrehajtási rendelet is a súl)t arra fekteti, hogy a kérdéses épületeknek a vasútakéinak és egyéb közlekedési vállalatokéinak kell lenniök. És erre az elvre lehet következtetni az 1909 : VI. tc. 28. §-ának és illetve a 77,000/1909. pümin. sz. végrehajtási utasítás 28. §-ának első bekezdésében foglalt abból a rendelkezésből is, hogy a 27. §-ban említett épületeket, illetőleg épü'elrészeket állandó adómentesség nem illeti meg abban az esetben, ha azok a kérdéses célra kibéreltettek vagy másoknak bérbeadattak, avagy más célokra használtatnak. Azonban ennek az elvnek kell következnie nemcsak abból az általános szabályból is, hogy a kedvezményt megállapító törvényrendelkezések szorosan magyarázandók, hanem a törvénynek az indokolásából is. Az 1909: VI. t.-cikkhez fűzött miniszteri indokolásnak a törvény 27. §-ára vonatkozó része az első bekezdésben arra mutat reá, hogy az épületek állandó adómentességére vonatkozó rendelkezések, kevés kivétellel, ma is érvényben vannak s hogy ennélfogva a változatlanul maradt eseteknek figyelmen kívül hagyásával, az indokolás egyedül a módosított, vagy az újonnan (elveit rendelkezések szükséges voltát kívánja megokolni. Az indo kolás az ily külön megokolást igénylők közé sorolja a 27. §.4., 9., 10., 11. és 16. pontjai alatt előforduló rendelkezéseket. Tehát a panaszos által vitatott és a 27. §. 10. pontja alá tartozó meutesség is kifejezetten e külön megokolandó mentességek közé soroltatott. Az indokolás azután elmondja azt, hogy az állandó adómentesség tekintetében eddig az volt a helyes álláspont, hogy vannak épületek, melyek nem tekinthetők adótárgyaknak azért, mert jövedelmük egyáltalában nincsen, vagy pedig ha van is, ez a jövedelem a házadóban alig állapítható meg önállóan, mivel annak keletkezésénél nem a ház a fődolog, következőleg az ilyen 8*