Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

68 Közigazgatási Döntvénytár. épületben fekvő tőke helyesen csakis abban a jövedelemben adózhatik, melynek keletkezésére közrehat, amely jövedelem azonban más adónem alá tartozik. Ennek az álláspontnak a folyománya — mondja a továbbiakban a törvényjavaslat indokolása — hogy a vallás- és közoktatási, továbbá a közegészségügyi célokra, valamint az állami hatalom gyakorlására, a jogrend íentartására, a kormányzási és közigazgatási teendők ellátására rendelt szervek elhelyezésére szolgáló középületek kezdettől fogva adómentesek voltak : a mezőgazdasági és gyári épületek pedig idővel szintén adómentesíttettek, miután ezeknek hozadéka más adónemeknél került adó alá Elmondja azután az indokolás a 27. §. 9. pontjában felsorolt épületek és épületrészek adómentességére vonatkozólag azt, hogy ezeknek adómentességét egyedül az a körülmény indokolja, hogy azoknak hozadéka a gyári üzem jövedelmétől különváltan alig volna a kincstárra és a félre egyaránt igazságosan megállapítható: és hogy ennélfogva a helyes adóztatás azt hozza magával, hogy ezek az épületek, amelyek az ipari termeléssel elválaszthatatlanul szoros kapcsolatban vannak, a vállalat természete szerint a kereseti adóban, vagy a nyilvános számadásra kötelezett vállalati adóban viseljék a bennök realizált tőke után eső adót. Az indokolásnak idevonatkozó fejtegetése ezzel a mondattal végződik: «Ez az álláspont fejeződik ki a 10. és 11. pontoknak analóg eseteiben is.» Az indokolás e részeinek egybevetéséből következik tehát, hogy az 1909: VI. tc. 27. §-ának 10. pontja alá eső úgynevezett állandó adómentesség ugyanazon az alapon és illetve ugyanabból az indító-okból állíttatott fel és szabályoztalott intézményesen, amelyből az a 9. pont alá eső épületekre nézve tartatott megadandónak, tudniillik, hogy az ily épületekben fekvő tőke helyesen csakis — a más adónem alá eső — abban a jövedelemben adóztatható meg, amelynek keletkezésére ez az épület az üzemben való használat folytán közrehal, mivel ezeknek hozadéka az üzemek jövedelmétől különváltan alig volna a kincstárra és a (élre egyaránt igazságosan megállapítható. Azonban az indokolás e részeinek egybevetéséből kitetsző és következő ez a törvényhozói szempont és célzat, amely tehát ezeknek az ily természetű épületeknek és illetve épületrészeknek házadó alá nem vonható voltát azért kívánta létesíteni, mert az ily épületek és épületrészek hozadéka az üzem után kivetendő adóban kell, hogy kerüljön helyesebben megadóztatás alá: szükségképen és egyenesen arra az elvre vezet, hogy az adómentességnek ezen a címen csupán ott lehet helye, ahol a házadó és illetőleg a kérdésben lévő gyári-, ipari-, közlekedési stb. üzem után járó adó ugyanazt az adóalanyt terheli, mert nem lehet kétség aziránt,