Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

Közigazgatási Döntvénytár. társaság saját épületében és pedii^ az alapkérvényben, valamint az 1912. évi nov. hó 4. napján lelvett helyszíni jegyzőkönyvben körülírt lakrészekben helyeztessenek el : akkor nem lehet kétséges, hogy a helyi érdekű vasú! részvénytársaságok által panaszosnak, a helyi érdekű vasút részvénytársaságok ügyeinek vezetéséért fizetett ügyviteli átalánynak egy része az ügyvitelhez szükségesnek mutatkozott ennek az eszköznek a rendelkezésre bocsátásáért fizetettnek minősül és pedig ennek minősül annak ellenére is, ha ez a panaszos részvénytársaság között és illetőleg a helyi érdekű vasút részvénytársaságok között külön megállapítási nem is nyert, avagy ha az ((ügyviteli átalány»-ból erre eső összeg külön meg sem határoztalott és a panaszos részvénytársaság által külön nem is könyveltetik. Erre a körülményre tekintettel tehát, az 1909 : VI. tc. 28. §-ának első bekezdésében és 13. §-ában foglalt rendelkezések alapján, a panaszbeli igénynek az adó visszatérítésére vonatkozó része, nem vehető figyelembe. De nem vehető figyelembe ez azért sem, mert a panasziratban foglalt ellenkező nézettel szemben, panas/.os jelen esetében e helyütt is különös fontossággal bírónak és ellogadandónak volt veendő a panaszolt határozat által egészben fenntartott adófelügyelői végzésnek az az indító oka, amely arra a nem vitás körülményre alapíttatott, hogy az úgynevezett állandó mentességben részesíteni kívánt kérdéses lakrészek nem a helyi érdekű vasút részvénytársaságoknak, hanem a panaszos részvénytársaságnak tulajdonában lévő épületben vannak. Az 1909: VI. tc. 27. §-ának ugyanis a panaszos állal hivatkozott 10. pontja házadó alá nem esőknek mondja a vasutak és egyéb közlekedési vállalatok Összes üzleti épületeit, ideértve a várótermeket, irodákat, a szolga és altiszti személyzet tartózkodására kijelölt szobákat (laktanyákat) is. Nem lehet kétséges tehát, hogy az idézett pontnak szószerinti szövege a vasútnak és közlekedési vállalatoknak az épületeiről szól és az, hogy ez a pont a továbbiakban elmondja azt, hogy miket «ért ide?» tudniillik, hogy mily épületrészeket tart ide számítandóknak, az idézett pont első mondatában foglalt azt a meghatározást, hogy az alá a pont alá a vasútaknak és egyéb közlekedési vállalatoknak az üzleti épületei számítandók: nem módosítja, sőt épen az a körülmény, hogy a törvény szövege az ez első mondat után következő épületrész felsorolást az ((ide értve» kitétellel kezdi: világos bizonyítéka annak, hogy az épületrészek felsorolására vonatkozó részletezés az első mondatban íoglalt azt az általános kelléket, hogy a törvényszakasz e 10. pontja alá eső épületeknek a vasútak és egyéb közlekedési vállalatokéinak kell lenniök, ezekre