Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

14 Közigazgatási Döntvénytár. szerződés érvényességét az id. te. nem teszi függővé ezeknek az alakiságoknak a betartásától, hanem 157. §-a a) pontjában csupán kihágásnak minősíti azt, hogy az az iparos a tanonc felvételénél a törvénynek említett rendelkezését meg nem tartja. Minthogy ezek szerint nem tesz különbséget az, hogy a kiskorú tanoncnak törvényes képviselőié a tanoncszerződésből folyó lag a kiskörűt megi lető jogokat vagy igényeket a saját személyében, vagy a kiskorú képviseletében érvényesíti-e? Minthogy továbbá az érvényesen megkötött tanoncszerződésből eredő s az 1884: XVII. tc. 176. §-ában felsorolt vitás követelések az idézett §-nak a korlátai között első sorban az iparhatóság, illetve az ipartestületnek békéltető bizottsága által döntendők el: a jelen ügyre nézve a közigazgatási hatóság hatáskörét kellett megállapítani. 13. Fogyasztási szövetkezetnél alkalmazott üzletvezető és a szövetkezet között felmerült vitás kérdések elbírálása elsősorban az iparhatóság elé tartozik. — Olyan vagyonjogi igénynek érvényesítése, hogy az alkalmazott a kezére jutott értékeket szolgáltassa vissza, azon vitás kérdések közé tartozik, amelyeknek elbírálása az iparhatóság hatáskörébe tartozik. (Hatásköri bíróság 1913. Hb. 147.) A h-i keresztény fogyasztási szövetkezet a sz-i kir. járásbírósághoz beadott keresetében előadta, hogy M. G. az 1912. évi június hó 12. napjáig a szövetkezetnél üzletvezetőként volt alkalmazva; mikor is vele a számadás megejtetvén, meg lett állapítva, hogy alperes 824 K 02 fill. értékű árúcikkről nem tudott elszámolni és így azok értékével adós maradt. Kérte, hogy M. G. a 824 K 02 fill. megfizetésére köteleztessék. A kir. járásbíróság a pert érdemben tárgyalta, alperes elismerte azt, hogy három évig üzletvezető volt a nevezett szövetkezetnél, tagadta az elszámolási hiány fenforgását és egyúttal pergátló kifogást emelt és a kir. járásbíróság 1913. évi február hó 24-én 1912. Sp. 181/9. sz. alatt hozott végzésével hivatalból észlelt pergátló akadály alapján a pert megszüntette, mert a hatásköri bíróság 1912. évi június hó 3-án kelt 32. és 33. számú