Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IX. kötet (Budapest, 1916)

Közigazgatási Döntvénytár. határozataiban kimondotta, hogy a fogyasztási és értékesítő szövetkezet, valamint felelősség és fizetés mellett alkalmazott boltkezelője közötti viszon)ból származó és számadási hiányra alapított követelés érvényesítése elsősorban az iparhalóság hatáskörébe tartozik és a rendes bírói perút igénybevételét az iparhatóság, illetve békéltető bizottság olyan határozatának kell megelőznie, mely a vitás kérdést érdemben dönti el. Felperes a kir. járásbíróságnak végzését egyedül a perköltségek viselése tekintetében támadta meg és a kir. törvényszék, mint fellebbezési bíróság csak e tekintetben határozott. A h-i keresztény fogyasztási szövetkezet ezután panaszát a sz-i járás szolgabírájához, mint iparhatósághoz adta be; itt azonban követelését 831 K 02 fíll.-re emelte fel. A főszolgabíró 1913. évi szeptember hó 12-én 6813/1913. sz. alatt hozott véghatározatával a szövetkezetet kérelmével hatáskör hiányából elutasította, mert a fennálló bírói gyakorlat szerint átvett árú elszámolásából eredő követelés mindig a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. (Pozsonyi kir. ítélőtábla 1906. G. 88. Térfl, Hatásköri határozatok tára II. k. 376. lap.) N. vármegye alispánja, mint másodfokú iparhatóság, 1913. évi szeptember hó 22-én 17,623/1913. sz. a. hozott véghatározatával a főszolgabíró véghatározatát helybenhagyta, mert az 1884 : XVÍI. tc. 176. §-a csak azon kártérítési kérdéseket utalja az elsőfokú iparhatóság hatáskörébe, amelyekben a kártérítés iránti követelés tárgyát képezi, hogy a munkaviszonynak egyoldalú megszüntetéséből kifolyólag igénye van-e a másik félnek még valamely munkabér, kereset vagy ellátás elmaradásából kifolyólag kártérítésre vagy sem. Azon kárkeresetnek elbírálása tehát, amely azon alapon emeltetett, hogy a volt alkalmazott valamely reábízott árúval el nem számolt, miután ezen esetben a kártérítési igény nincsen származás szerinti összefüggésben a munkaviszonynak felbontásával, az 1884 : XVII. tc. 176. §-a értelmében az elsőfokú iparhatóságnak hatáskörébe utalva nincsen. Az ipartörvényről szóló 1884 : XVII. tc. 1. §-a a kereskedést is kifejezetten az iparágak közé sorozza, a kereskedelmi törvény (1875 : XXXVII. tc.) 4. §-a pedig kimondja, hogy a kereskedőkre vonatkozó határozatok a kereskedelmi társaságokra (minő a felperes szövetkezet) is alkalmazandók. Ezekből és a kereskedelmi törvény 55. §-ában foglaltakból következik, hogy a felperes mint munkaadó és az alperes mint alkalmazott között a szolgálati viszonyból eredően felmerült vitás igény érvényesítését illetően is, amennyiben erre nézve az ipartörvényben rendelkezés fennáll, ez az irányadó. Az ipartörvény 176. §-ában foglaltaknak helyes értelmezésé-