Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

Közigazgatási Döntvénytár. 77 totta, miáltal neki 110 K kárt okozott, melyet panaszlott ellen megállapítani kér. Panaszlott azt állította, hogy az esperestől ő vállalta el a munkát, az esperes azonban azt vallotta, hogy E. V.-vel tárgyalt és attól kért költségvetést, megállapodott vele az óraszám szerint fizetendő munkabéren és azután többé nem beszélt E.-rel. K. megjelent, elvégezte a munkát és az iskolaszékkel leszámolt. A főszolgabíró 1913 március 26-án 3582/912. sz. a. hozott véghatározatával E. V.-t panaszával, illetékesség hiányában, elutasította és kimondotta, hogy fellebbezésnek helye nincs, azonban a meg nem elégedő fél esetleges igényeit a jelen határozat kézhezvételétől számított nyolc napon belül az 1884: XVII. tc. 176. §-ának megfelelően rendes bírói úton érvényesítheti. A megokolás szerint ebben az esetben nem az ipartörvény 176. §-a alá tartozó vitás kérdés eldöntése forog fen, ezért a panaszt, illetékesség hiányából el, illetve a rendes per útjára utasítani kellett. E. V. ezután keresetét a b—i kir. járásbírósághoz adta be és 67 K kár megfizetésére kérte K. J.-t kötelezni, mert a munkát ő vállalta és neki mint segédjének külön munkát az ő kárára vállalnia nem volt szabad. A 67 K-ból 60 K az a nyereség, amely a vállalatból őt megillette volna, mert a 15 napra járó 126 K munkadíjból a segédnek és segédmunkásnak járó bér levonása után 60 K nyereség maradt volna meg neki; a hét korona kár pedig onnét származott, hogy K. beteget jelentett, ezért két munkást a helyébe kiküldött, azonban hiába, mert már a helyén volt, A kir. járásbíróság 1913 április 23-án 1913. Sp. I. 409/1. szám alatt hozott végzésével a keresetet az 1893. évi XVIII. tc. 17. §-a alapján hivatalból visszautasította, mert a kereset tartalmából nyilvánvaló, hogy a kereset iparos és segédje között való munkaviszonyon alapul s így az ipartörvény 176. §-a értelmében annak elbírálására elsősorban az ipartörvény illetékes. Az ismertetett tényállásból kitetszően nem vitás, hogy K. J. panaszlott E. V. panaszosnál kőműves, tehát iparossegédként volt alkalmazva. A keresetnek a hatáskör szempontjából irányadó tartalma szerint a panaszos által vállalt azt a munkát, amelyből panaszos követelését származtatja, panaszlott ebben a minőségében végezte, következéskép a panaszos által keresetileg követelt kártérítés, az iparos és segédje közötti munkaviszonyra van alapítva s így ezzel szemben panaszlott által emelt az a kifogás, hogy ő a kérdésben forgó munkát nem iparossegédi minőségben, hanem külön munkaként saját számlájára végezte, mint az ügy érdemét érintő kérdés, a hatáskör szempontjából figyelembe nem jöhet.