Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

14 Közigazgatási Döntvénytár, ber hó 3-ig, tehát három hónapon és 22 napon át látta e] a gép mellett a gépészi teendőket, és ezenkívül 15 napon át mint fűtő is működött. A három hóra és 22 napra eső gépészi fizetése 555 K-át, a fűtői illetmény 15 napra 25 K-át, összesen 580 K-át tett ki és mivel 23 nnpon ál a szerződés kikötése ellenére élelemmel nem látták el, erre az időre élelmezés címén még 46 K megtérítésre van igénye. Az összes járandósága tehát 626 K-át tesz ki, amire csak 150 K-át kapott; a hátralevő 476 K megfizetésére kérte léhát a cséplőgéptulajdonosokat egyetemleg kötelezni. A főszolgabíró hozott véghatározatával panaszost kérelmével elutasította és igényével a polgári perre utasította, mert egyfelől Sz. P. panaszos az itteni ipardíj nyilvántartás szerint, mint önálló gépész és lakatosiparos szerepel és a panaszában említett munka csupán alkalomszerű tevékenység volt; másfelől T. A. és társai munkaadók cséplési munkálatai iparszerű tevékenységnek nem tekinthetők és a jogviszony tehát, amely a munkaadók és panaszos közt létesült, nem tekinthető az iparos és segéd ama jogviszonyának, amelyet az 1884 : XVII. tc. 176. §-a az iparhatóság hatáskörébe utal. Sz. P. ezután hivatkozva a főszolgabíró határozatára, a panasszal azonos tartalmú keresetét a v—i kir. járásbírósághoz adta be. A kir. járásbíróság hozott ítéletével alpereseket 432 K 47 fillér tőke és járulékai megfizetésére kötelezte. A n— i kir. törvényszék, mint polgári fellebbezési bíróság pedig hozott végzésével az elsőbíróság ítéletét feloldotta és az eljárást hivatalból figyelembe vett pergátló ok alapján megszüntette, mert az olyan egyének foglalkozása, kik cséplőgépet abból a célból tartanak, hogy azzal mások terményeit pénzért vagy természetben adandó részért kicsépeljék, nyereségre alapított vállalkozásnak, illetve rendszeres és az 1884 : XVII. tc. rendelkezései alá tartozó ipari foglalkozásnak tekintendő, miért is az ilyen egyénekkel, valamint szakképzett alkalmazottaikkal, tehát gépészeikkel szemben is az 1884 : XVII. tc. rendelkezései az irányadók. Ezen tc. 176. §-a szerint pedig az ipari szolgálati viszonyból keletkezett vitás kérdés elbírálása elsősorban az iparhatóság, illetve ipartestület békéltető-bizottsága elé tartozik és a most idézett törvényszakasz, valamint a S. E. 27. §-a 1. pontjának tartalmából megállapíthatólag is a rendes perút igénybevételét az iparhatóság, illetve békéltető-bizottság olyan határozatának kell megelőzni, mely a vitás kérdés érdemét dönti el; ilyennek pedig az iparhatóság határozata nem tekinthető. A n—i kir. ítélőtábla, mint polgári felülvizsgálati bíróság