Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

Közigazgat.ási Döntvéilylár. IS hozott végzésével a kir. törvényszék végzését indokai alapján és még azért is helybenhagyta, mert az 1884 : XVII. tc. 176. §-ának abból a rendelkezéséből, hogy az ott felsorolt vitás kérdések elsősorban az iparhatóság, illetőleg az ipartestület békéltető-bizottsága előtt minden fellebbezés kizárásával eldöntendők és hogy a határozat végrehajtását nem gátolja a határozattal meg nem elégedő félnek az a ténye, hogy igényét a törvény rendes útján érvényesíti, nyilvánvaló, hogy a rendes bírói perútnak igénybevételét a békéltető-bizottság olyan határozatának kell megelőzni, amely a vitás kérdés érdemében döntött. II. A hatásköri bíróság ebben az ügyben az eljárást a közigazgatási batóság hatáskörébe tartozónak azért mondotta ki, mert a tényállásból megállapítható, hogy T. A. és társai a cséplések elvállalásával iparszen'íleg foglalkoztak és ebben az iparukban Sz. P.-t a gépészi munkák teljesítésére segédül alkalmazták s így ebből a szolgálati viszonyból merített követelése az 1884 : XVII. tc. 176. §-ában foglalt rendelkezéshez képest elsősorban az iparhatóság előtt érvényesítendő. 11. Ki lehet önként továbbfizető tag ? (Budapesti munkásbiztosítási választott bíróság 1913. Bet. I. 28. sz. ícélete.) F. K. igénylő a máv. Istvántelki főműhelyének asztalos minőségben alkalmazottja volt; 1911. évi április hó 25-én ebből a szolgálatából elbocsáttatott és nyugbéreztetett. Ekkor jelentkezett továbbfizető tagul a b—i kerületi munkásbiztosító pénztárnál, amely őt a Vili. napibérosztályba sorozva, továbbfizető tagul az Országos Pénztár alapszabályai 14. §-a értelmében felvette. Ez alapon igénylő járulékait 1913 március hó 20-ig befizette. A betegsegélyezési törzslap adatai azt igazolják, hogyF. K. bronchitis betegség alapján 1912. évi február hó 22-től július hó 10-ig teljes 140 napra kapott táppénzt, Igénylő 1912. évi december hó 12-én újból megbetegedett és a pénztári iratok közt fekvő táppénzutalványok szerint cat. bronchialis betegségben 1912. évi december hó 12-től 22-ig munkaképtelennek találtatott, Igénylő erre az időre újból táppénzt igényelt, előadván, hogy az előző betegsegély kimerítése után meggyógyult és munkaképes lett; tényleg azonban rendszeresen nem dolgozott, csak apró pénztári munkákat szokott vállalni. A b—i kerületi munkásbiztosíló pénztár igazgatósága igénylőt láppénzigényével elutasította és annak a tagok sorából törlését elrendelte, mert nem látta beigazoltnak, hogy igénylő a meg-