Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VIII. kötet (Budapest, 1915)

Kó2i(j<(zgalási Döntvénytár. 135 leti munkásbetegsegélyző pénztárak, csak mint az országos pénzlár helyi szervei felelősek. Az 1907 : XIX. tc. 196. és 199. £-ai különbséget tesznek a felszámolt és feloszlatott s a felszámolt, de tovább működő pénztárak vagyontömegének jogi természete tekintetében. Míg ugyanis az előbb említett pénztárak vagyontömege az országos pénztár tulajdonába megy át s ezzel szemben az országos pénztár azt a hovafordítás iránt hozott határozatában megjelölt helyi célra köteles fordítani, addig az utóbb említett pénztárak vagyontömegét a törvény 199. §-a az országos pénztár hatásköre alól teljesen kivonja. Ennek és az előbb kifejtetteknek folyománya az, hogy a tovább működő kerületi pénztár a felszámolt vagyontömegnek kamatait akkor is a hovafordítás iránti határozatban megjelölt és rendszerint túlmenő segélyezést biztosító célra köteles (ordítani, tehát a túlmenő segélyeket akkor is köteles kiszolgáltatni, ha a pénztár törvényszerinti jövedelmei a törvény 50. §-ában meghatározott és kötelező segélyek fedezésére elegendők nem volná fiak s ennek következtében a kerületi pénztár kezelési számlája az Országos Pénztár terhére hiánnyal záródik. Egyrészt tehát abból, hogy a munkásbiztosílásnak anyagi kockázatát az Országos Pénztár viseli, másrészt abból, hogy a 199. §. szerint felszámolt pénztárak vagyontömegének kamatai ennek a kockázatnak fedezésére fel nem használhatók, nyilvánvaló az, hogy az ilyen jellegű vagyontömegek az Országos Pénztártól teljesen különálló és lüggetlen célvagyont képeznek, sem ennek, sem az Országos Pénztár helyi szervet képező kerületi pénztárnak tartozásaiért nem szavatolnak, ennek tartozásai fejében alapszerű rendeltetésüktől el nem vonhatók, llykép az érvényesíteni kívánt és a n—i kerületi munkásbiztosító pénztárt terhelő kórházi ápolási díj, csak az Országos, illetve a kerületi pénztár ellen érvényesíthető. 14<> A helyhatóságok részére szóló határozatokba helyhatóság iktató hivat alához ualó beérkezés napján kézbesítetteknek tekintendők s a jogorvoslati határidő, a határozatnak, a helyhatósághoz való megérkezése napjától számítandó. (Közigazgatási bíróság 1913. évi 8804. K. sz. határozata.) A m. kir. közigazgatási bíróság: A fellolyamodásnak helyt nem ad..