Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

50 Közigazgatási Döntvénytár. napidijat a fél terhére fel nem számithatnak, csupán készkiadásaikat jogosultak felszámítani a főszolgabíróval szemben. (Kereskedelemügyi miniszter 1912. évi 81,787. sz. határozata.) A járás főszolgabirája M. N. ellen földjének a közúti árok külső széléig való felszántása miatt folyamatba tett utrendőri kihágási ügyben az elsőfokú ítéletében terheltet az 1890. évi I. tcz. 125. §-ába ütköző utrendőri kihágásban mondotta ki vétkesnek s ez alapon az 1901 : XX. tcz. 23. § ában megjelölt czélokra fordítandó, behajthatatlanság esetén két napi önköltségen eltöltendő elzárással helyettesítendő 30 K pénzbüntetésre es 4 K eljárási költség viselésére, továbbá arra kötelezte, hogy az elfoglalt területet 8 m. hosszúságban és 1 m. szélességben azonnal bocsássa szabadon. Alispán másodfokú ítéletével az elsőfokú ítéletet indokainál fogva helybenhagyta. A marasztalt ujabb felebbezése alapján a következőleg határozok: A másodfokú Ítéletet megváltoztatom s terheltet a terhére rótt utrendőri kihágás vádja és jogi következményeinek terhe alól a Rbsz. 155. §-ának 1. pontjában foglalt rendelkezés értelmében felmentem. Egyben eljárási költségként megállapítok az utkaparók részére 4—4 K-t, P. jegyzőkönyvvezető részére 4 K-t és B. kir. segédmérnök hatósági szakértő részére a számvevőileg érvényesített utiszámlája alapján 22 K 56 fill., mint tanudijakat, illetőleg szakértő dijat és ezen eljárási költségek viselésére a Rbsz. 214. §-a értelmében a hatóság pénztárát kötelezem. A feljelentő útmester költségeinek megállapítását, mint alaptalan feljelentőét, mellőzöm, az eljárt szolgabíró által felszámított és megállapítani kért kiszállási költségeket pedig törlöm. Indokok: Felmentő ítéletet kellett hoznom, miként azt a Rbsz. 155. §-a rendeli, mert terheltnek vád tárgyává tett cselekménye utrendőri kihágást nem képez. Az 1890 : I. tcz. 132. §-a ugyanis csak az utak melletti épületeknek, kerítéseknek, eleven sövényeknek az utárok külső szélétől 1 m. távolságnál közelebb való elhelyezését tiltja, de nem azt, hogy ezen 1 m. széles utmenti földsáv, amely terület tulajdonjogilag, ha csak az uttulajdonos kisajátítás, adásvétel vagy átengedés utján meg nem szerezte, ami az adott esetben nem vitattatott, az utmenti birtokosé, a birtokos által íölszántható és bevethető ne legyen. A lefolytatott eljárás során kiderített tényállás szerint terhelt ezen tulajdonát képező 1 m. földsávot szántotta meg és vetette be anélkül, hogy az ut árkát megrongálta volna, amely esetben a hivatkozott törvény 125. §-ába ütköző utrendőri ki-