Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Közigazgatási Döntvénytár. Ien» és a ((változatosságban kifogyhatatlan élethez nem tud simulni)). Igaz, hogy a törvény 2. és 3. §-a azután részletesen sorol fel egyes eseteket, amelyekben a garancziális panasznak helye van; az indokolás azonban ezekre vonatkozóan azt mondja tovább, hogy a törvény csak példaként, mintegy az i. §-ban telt kijelentés irányának megvilágításául, sorol fel néhány kiváló esetet azok közül, melyekben a törvényhatóság egyes sarkalatos, világos szavakkal a törvénybe iktatott jogainak megsértése miatt lesz a közigazgatási bíróság előtti eljárásnak helye. Más helyen ismét hangsúlyozza az indokolás, hogy «mindazon tényeknek, melyek ellen birói orvoslás kereshető, közös ismérveként a törvény azt állapítja meg, hogy az illető rendelet a törvényhatóságra sérelmes legyen». A mondottakból következik, hogy amidőn az 1907 : LX. tcz. alapján a kormány és a m. kir. közigazgatási bíróság közölt hatásköri összeütközés keletkezik, vagyis amikor a kormány azt vitatja, hogy az ő rendelkezése nem olyan kérdésre vonatkozik, amely kérdésben az idézett törvényczikk panaszjogot ád, — éppen a taxatio rendszerének a mellőzése lolytán — rendkívül nehéz a hatáskör kérdését az ügy érdemének megvizsgálása nélkül eldönteni. Kitetszik továbbá az indokolás több helyén különösen hangsúlyozott az a czélzat is, hogy a törvény elsősorban tulajdonképpen a törvényhatóság önkormányzati jogait védi a kormány túlkapásai ellen; továbbá, hogy a kormánynak ((hatáskört sértői, avalamely hatósági jogot törvény ellenére gyakorló;) és általában ((törvényt, vagy más törvényes szabályt sérlő» intézkedései csak akkor támadhatók meg az idézeti törvény alapján panaszszal, ha a törvényhatóságra, jelesül annak önkormányzati jogaira sérelmesek lehetnek. A birói hatáskör kizárása tehát csak abban az esetben lehet helyénvaló, amikor teljes bizonyossággal már eleve megállapítható a törvényhalóság ilyen sérelmének a kizárt volta. Ennek a törvény szellemére és pozitív rendelkezéseire alapitolt elvnek pedig természetes folyománya az, hogy a jelen esetben, amikor a törvényhatóság egy, a törvényhatóság autonóm hatáskörébe tartozó s állítólag a minisztert meg nem illető halósági jognak a gyakorlását vitatja, amikor tehát egyrészt a törvényhatóság sérelmének a kérdése egybeolvad az ügy érdemével s másrészt az önkormányzatot állítólag ért sérelem a kormányintézkedés és az ügy természeténél fogva eleve kizártnak meg nem állapithaló: lehetetlen az esetet a hatásköri kérdés tárgyalásánál olyannak minősíteni, amely esetben a törvény a panaszjogot megadni nem akarta, vagyis amikor a panasz elbírálása nem tartozik a m. kir. közigazgatási biróság hatáskörébe. Mindezeknél az okoknál fogva tehát ki kellett mondani,