Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

Közigazgatási Döntvénytár. £7 gyűlés a miniszter határozatának törvényességét azon az alapon támadja meg panaszával, hogy a miniszter az 1886 : XXI. tcz. 10. §-ában rendkívüli felülvizsgálati joga gyakorlására nézve megszabott korlátozásokat figyelmen kivül hagyta, ezen téves indokolás a bíróság hatásköre szempontjából nem bír jelentőséggel, mert az idézett 1907 : LX. tcz. 2. §-ának a) pontjában általánosságban kimondja, hogy a közigazgatási bíróság előtti eljárásnak helye van akkor, ha az a kérdés válik vitássá, vájjon a miniszternek (kormánynak) vagy a miniszter (kormány) valamely közegének volt-e a törvény szerint joga ahhoz, hogy megsemmisítse a törvényhatóság határozatát, vagy a törvényhatóság helyett maga határozzon; a törvény 2. §-ánál példaszerűen idézett 1886 : XXI. tcz. 10. §-a tehát nem meriti ki azokat az esetekéi, amelyekben az 1907 : LX. tcz. birói jogvédelmet állapit meg. A jelen esetben pedig a panasz tárgya a miniszternek az a határozata, amelylyel a törvényhatóság határozatát feloldotta és a törvényhatóságot uj eljárásra utasította, amely intézkedés a törvényhatóság részére az 1907 : LX. tcz. által biztosított jogvédelem szempontjából a megsemmisítéssel egyenlő jogi tekintet alá esik. A közgyűlés panaszában azt vitatja, hogy a miniszternek törvény szerint nem volt jogában, hogy a törvényhatóság határozatát feloldja és uj eljárást rendeljen el. Miután pedig abban az esetben, ha a miniszter valamely hatósági jogot a törvényhatósággal szemben törvényellenesen gyakorol, ez az eljárás a törvényhatóságra nézve már magában sérelmesnek minősül, tekintet nélkül arra, hogy az ügy tárgyát illetőleg a miniszter határozata a törvényhatóságnak, mint olyannak a sajátságos érdekét érinti-e: a bíróságnak hatáskörét az 1907 : LX. törvényczikk 1. és 2. §-ai alapján a jelen ügyben meg kellett állapítani. A m. kir. belügyminiszter hatásköri kifogását fentartotta és az ügyet a hatásköri bírósághoz áttette. Az 1907 : LX. tcz. indokolása szerint ez a törvény «egy általánosabba rendelkezésében módot nyújt a törvényhatóságoknak arra, hogy a miniszternek a törvényhatóságra sérelmes mindennemű rendelete ellen birói orvoslást kereshessenek azon az alapon, hogy a miniszternek eljárása a törvényhatóság hatáskörét sérti, vele szemben valamely hatósági jogot törvényellenesen gyakorol, vagy törvényt vagy más törvényes szabályt sért. Ez az elv jut kifejezésre a törvényczik i. §-ában. Erre a szakaszra vonatkozólag külön is megmondja az indokolás, hogy a törvény ellentétben az 1896 : XXVI. tczikkel, nem helyezkedett a taxatio álláspontjára ; mert «a taxatio összeegyeztethető az általánosabb elvi meghatározásokkal)), mert továbbá «a taxatio mindig tökélel-