Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VII. kötet (Budapest, 1914)

S6 Közigazgatási Döntvénytár. A belügyminiszter a közigazgatási bíróság hatásköre ellen kifogást emelt azon az alapon, hogy az 1907 : LX. tcz. 1. §-a alá tartozó tények elengedhetetlen általános alapfeltétele, hogy az illető rendelet, határozat vagy intézkedés a törvényhatóságra nézve legyen sérelmes. A jelen vitás esetben pedig a miniszter a panasz tárgyává tett határozatával a vármegye közönségének egy oly határozatát bírálta felül, mely nem a vármegyei törvényhatóság, hanem B. város ügye, amiből önként következik, hogy a miniszter intézkedése a törvényhatóságra nézve sérelmes nem lehet, üe a miniszter határozatával a törvényhatóság törvényes hatáskörét sem sértette meg, mert annak határozatát a főispán által a közgyűlésen bejelentett és az érdekelt fél által beadott felebbezés folytán az 1886: XXI. tcz. 57. §-ának k) pontja és az 1886 : XXII. tcz. 57. §-ának 1. bekezdése alapján törvényes hatáskörében vette vizsgálat alá, miből egyszersmind az is világos, hogy az 1886 : XXI. tcz. 10. §-ára való utalás minden alapot nélkülöz. A m. kir. közigazgatási bíróság azonban az ügyet hatáskörébe tartozónak nyilvánitotta és az eljárást felfüggesztette, mert igaz, hogy miután a törvényhatóságnak a miniszter által feloldott határozata 0. Gyula részéről felebbeztetett, a miniszter a törvényhatóság határozatát nem az 1886 : XXI. tcz. 10. §-ában meghatározott rendkívüli felülvizsgálati joga keretében, hanem mint felebbviteli hatóság vizsgálta felül s ezért a miniszter határozata az 1907 : LX. tcz. 2. §-ának a) pontjánál idézett 1886 : XXI. tcz. 10. §-ában említett határozatok közé nem tartozik. Az 1907 : LX. tcz. ezen szerkezetéből azonban nem következik, hogy ezen törvény 2. §-ának a) pontja alapján a miniszternek csupán csak az 1886 : XXI. tcz. 10. §-ában meghatározott rendkívüli felülvizsgálati jogkörében keletkezett határozatai tehetők bírósági panasz tárgyává. Ugyanis az 1907 : LX. tczikkre vonatkozó törvényjavaslat indokolásának 2. §-a kifejti, hogy «ezen. valamint a következő 3. §. nem kiegészíteni vagy betetőzni kívánja az 1. §-ban foglalt általános kijelentést, sem tüzetesen kifejteni ennek tartalmát, hanem csak példaként, mintegy az 1. §-bin tett kijelentés irányának megvilágitásául sorol fel néhány kiváló esetet azok közül, melyekben a törvényhatóság egyes sarkalatos, törvénybe iktatott jogainak megsértése miatt lesz a közigazgatási bíróság előtt eljárásnak helyes. A törvény alapgondolatát a 2. §. a) pontjára nézve még határozottabban kifejezi az indokolás folytatása, mely szerint a 2. §. nem marad a szigorú taxatio keretében, midőn a miniszter (kormány), habár ehhez nincsen joga, a törvényhatóság határozatát megsemmisíti, vagy a törvényhatóság helyett maga határoz. Habár tehát a köz-