Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

78 Közigazgatási Döntvénytár. Alig is felelne meg a dolog természetének s a jogi egyensúlynak az olyan megoldás, mely a tagsági jogokat pusztán arra az időre szorítaná, amig a biztosításból eredő teherviselés időszaka tart; mikor pedig a biztosított helyzetből következő másik viszonos folyamat.: az ellenszolgáltatás időszaka áll be, a tagsági jogot megszűntnek venné. Ha most ebbe a jogi helyzetbe azt az esetet illesztjük bele, amikor a betegség esetére biztosított tag baleset következtében betegszik meg s ezen betegsége folyamán azért, mert egyúttal baleset esetére is volt biztosítva, a 11-ik héttől kezdve már nem a betegsegélyezési számla, hanem a baleseti számla terhére kapja a betegségi segélyeket: következetes okfejtés mellett nem juthatunk más eredményre, mint arra, hogy a szóban levő tag nem szűnt meg már a betegsegélyezési időtartam eltelte előtt betegsegélyezésre jogosult tag lenni, hanem pusztán a balesetokozta gyógyítási terhek hárulnak át a balesetbiztosítási számlára azért, mert a szóban levő baleset üzemi s illetőleg a T. 9. §-ában jelzett baleset volt, a pénztári tag pedig baleset esetére is volt biztosítva. Azt a betegségi segélyezést, amelyet maga a baleset által előidézett egészségháboritás megkíván, a 11-ik héttel kezdődőleg a törvény a balesetbiztosítási számla terhére utalta át, más betegségi segélyezés azonban a baleseti számlára át nem hárul. Következik ez a T. 70. § ának 1. pontjából, mely szerint a ((baleset után» (vagyis baleset tényalapján, baleset következtében) járnak — és pedig kártalanítás czimén járnak — a gyógykezelés, gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök a tizenegyedik héttől kezdve. Ebbe a törvényes rendelkezésbe a más betegségben való gyógyítás bele nem szorítható s még kevésbé szorítható bele a családtagoknak betegségi segélyezése. A 70. §. bekezdő tételében foglalt ez a kitétel ugyanis: ((baleset után» nem időhatározó, hanem eredet- és okhatározó; az időhatározó az 1. és 2. pontok szövegének e kitételében foglaltatik: «a balesetet követő 11. héttől kezdve». Tehát pusztán a baleset folytán beállott terheknek áthárítása következik be a 11. hét elejével. S ezzel a teherátruházással csak annyi tehertől szabadulhat az egyik fél (a betegségi segélyezési számla), amennyit a törvény a másikra (balesetbiztosítási számlára) hárított át. A biztosított tag és családtagjai jogainak csorbulásával azonban nem járhat ez a teher-áthárulás. Alig is tételezhető föl különben, hogy valamely pénztár olyan tagjának betegségi segélyezést, aki betegsége daczára munkaképesnek maradva, tovább dolgozott, betegsége folyamán azouban üzemi baleset következtében munkaképtelenné vált s ezért ma-