Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

Közigazgatási Döntvénytár. 19 radt ki foglalkozásából, a megkezdett betegségi segélyezést a baleset utáni U-ik hét elejétől kezdve annak daczára beszüntesse, hogy a korábban megkezdett betegségi segélyezés folyamata még be nem töltötte az alapszabályszerü betegsegélyezés időtartamát. Annyira szembeszökő ebben az esetben, hogy más a korábbi betegség (pl. tuberkulosis, lues stb.) s más az utóbbi baleset köveikezménye, s annyira élénken követeli a jogérzet, hogy a korábbi megbetegedés által jogszerűen fölidézett betegségi segélyezési jogosultság meg ne rövidüljön azért, mert az amúgy is beteg munkás még balesetet is szenvedett utóbb, hogy alig is tételezhető föl más jogi véleménynek kialakulása, mint az, mely szerint noha a baleset után 40 hét eltelt s ezért a baleset következményeit már csak a balesetbiztosítási számla viselheti, a korábbi betegséggel járó terheket mégis a betegségi segélyezésnek kell viselnie és teljesen elviselnie. Ebből az esetből azonban nyilvánvalóan domborodik ki maga a föntebb hangsúlyozott elv, hogy tudniillik a 11-ik héttel csak magának a baleseti kártalanítással járó balesetnek következményei hárulnak át a baleseti számlára és mindaz, ami a tagnak, valamint családja tagjának a betegség esetére való bizlositásból eredő joga s a balesetnek nem következménye ; tovább is a betegsegélyezésnek terhe marad. Hogy a föntebbi érvelés helyes, arról meggyőz általában annak megfontolása, hogy az 1907. évi XIX. tcz. által megalkotott biztosítási szervezet a betegség és balesetbiztosításra nézve együttes és egységes és hogy képtelenség volna az oly föltételezés, mely szerint hátrányosabb helyzetet kiván a törvény annak a pénztári tagnak (és családja tagjainak) részére, aki betegség és baleset esetére egyaránt van biztosítva, mint annak részére, aki pusztán betegség esetére biztosított. Az utóbb jelzett szempontból figyelembe veendő, hogy csak a betegség esetére biztosított tagnak baleset következtében előállott megbetegedése, avagy akár baleset esetére is biztosított pénztári tagnak oly baleset által okozott egézsségháboritása esetében, amely sem üzeminek, sem a T. 9. §-ába esőnek nem minősíthető, a betegségi segély természetesen a betegsegélyezési számla terhére nemcsak 10 heti, hanem az egész alapszabályszerü betegsegélyezési időn keresztül kijár. Kijár egyfelől azért, mert a törvény a betegség esetén adandó segélyre való jogot — a betegség szándékos okozásának esetén kivül — a betegség eredetére való tekintet nélkül biztosította, kijár másfelől azért, mert nincs a törvénynek olyan rendelkezése, melylyel ennek az ily esetben szükséges gyógykezelésnek valamely részét a beteg segélyezés válláról levette volna.