Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

Közigazgatási Döntvénytár. 77 Az ugyanis a való tényállás, hogy a pénztári tagnak csak a balesetokozta betegségben való betegségi seyélyezési jogosultsága szűnik meg a 10-ik hét elteltével s változik át baleseti kártalanítási jogosultsággá. Ellenben általában a betegség esetére való biztosításon alapuló pénztári tagság ezen 10 hét elteltével meg nem szűnt. Ez a tagság tart mindaddig, mig alkalmaztatása közben beállott bármilyen (akár baleseti) eredetű betegségének tartama az alapszabályszerü betegsegélyezési időtartamot el nem éri, illetőleg rövidebb tartamú betegség esetében, mig az egészség helyre nem áll. Vagyis az a jogi helyzet, hogy a pénztári tag alkalmaztatásának és munkábanlétének idején fölül még azon alapszabályszerü időn keresztül is betegsegélyezésre jogosult tagja a pénztárnak, amely időn keresztül alkalmaztatása idejében beállott betegségének folyamán az alapszabályszerü betegsegélyezést ki nem meritetle. Ha tehát ezen balesetokozta 'munka beszüntetésétől számi tolt alapszabályszerü betegsegélyezési idő folyamán családjának vele egy háztartásban élő s keresettel nem biró tagja megbetegszik, a pénztár abban az esetben is köteles a családtag részére a betegségi segélyt nyugtatni, ha a tag azért, mert betegsége baleseti kártalanításnak alapjául szolgáló üzemi balesetnek folyománya s a betegsegélyezési számla terhére való gyógykezelésének 10 heti időtartama lejárt, már nem a betegsegélyezési számla terhére, hanem a baleseti számla terhére nyeri a gyógykezelést és a betegsége következtében szükséges, a T. 70. §-ának 1. pontjában megjelölt többi segélyeket. Ennek a jogi álláspontnak érvényesítésére a törvény rendszerének és következő rendelkezésének összevetése vezet: A törvény 60. §-a a tagságnak időbeli határvonalait a foglalkozásba való belépéssel és az ebből való kilépéssel jelöli meg. A törvény 48. §-a azonban azokra a tagokra nézve, akik betegségokozta keresetképtelenség következtében kénytelenek a munkából kiválni, a tagság végét jelző időpontot későbbre tolja ki. Teszi ezt ezzel a rendelkezésével: «arra az időre, mig a biztosított tag betegsége miatt keresetképtelen, sem ő, sem munkaadója a betegség esetére való biztosításra járulékot fizetni nem köteles)). Kifejezetten és szembeszökően arra utal ez az idézett törvényszöveg, hogy a pénztári tagság abban az esetben, amikor a pénztári tag betegségokozta munkaképtelenség következtében haajv föl biztosítási kötelezettséggel járó foglalkozásával, nem szűnik meg a munka abbanhagyásával, hanem tovább tart, mindaddig, amig a pénztári iag korábbi munkájának, a teherviselésnek jogos, ellenértéket nyert, vagyis addig, mig törvény- és alapszabályszerü betegségi segélyének mértéke be nem telt.