Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár VI. kötet (Budapest, 1913)

80 Közigazgatási Döntvénytár. Az ilyen balesetet szenvedettnek, aki a baleseti számla terhére nem nyerhet a T. 70. §-ának 1. pontja szerint gyógykezelést, mert nem volt baleset esetére biztosítva, avagy balesete nem minősíthető üzeminek, illetőleg aT. 9. §-a alá esőnek, családtagjai is annak az egész alapszabályszerü időtartamnak (most 20 hétnek) folyamán jogosítottak betegségi segélyezésre, amelynek folyamán maga a kereső családfő a pénztárnak betegállományban levő tagja. Ezt a pénztár sem vonta kétségbe, sőt ez a fent idézett okfejtéséből is következtethető. De ha ez igy áll, mint ahogy kétségtelenül áll, akkor el kell ismernie a G. M.-né segélyezésére támasztott igény jogosságát. Mert hiszen G. M.-né gyógykezelésének terhe a baleseti számlára nem hárult át — megmaradt az tehát a betegségi segélyezés vállán. Ezeknél fogva kellett az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyni. A kifejtettekből a felső bíróságnak a következőkben körvonalazható elvi álláspontja derül ki: 1. A betegség esetére biztosított olyan pénztári tagnak tagsági joga, aki baleset következtében munkaképtelenné vált s ezért alkalmaztatásából kivált meg nem szűnik sem a munkából kiválásával, sem a azon tizenegyedik hét kezdetével, amelytől fogva a beteg sérült a törvény 70. §-ának 1. pontja szerint a balesetbiztosítási számla terhére baleseti kártalanítás jogczimén nyer gyógykezelést, hanem tart ez a betegségi biztosításból eredő tagsági joga a baleset okozta munkabeszüntetéstől számított alapszabályszerű betegsegélyezési időtartam lejártáig. 2. Ennek következtében az a körülmény, hogy a betegség esetére biziositott tag azért, mert egyúttal baleset esetére is volt biztosítva, balesetokozta egészségháboritásában a 14. héttől kezdve már a baleseti számlára uyer gyógykezelést, egymagában meg nem fosztja sem a pénztári tagot attól a jogtól, hogy a balesettől független betegségében ezen jelzett 11-ik hét eleje után is a betegsegélyezési számla terhére nyerjen betegségi segélyezést, sem a törvény 50. §-ának 5. pontjában emiitett családtagot attól, hogy a jelzett hét kezdete után keletkezett betegségében betegségi segélyezésben részesüljön. 3. Kövelkezésképen, ha a különben igényjogosult családtag a szóban levő 11. hét kezdete után betegszik is meg, de megbetegedése az eltartójának, a pénztári tagnak balesetokozta munkabeszüntetésétől számított alapszabályszerü időtartamán (jelenleg 20 héten) belül keletkezik, részére a betegségi segélyeket ki kell szolgáltatni. A pénztár felebbezésében foglalt abbeli érvelés, mely szerint