Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)
50 Közigazgatási Döntvénytár. községi elöljáróság a közigazgatási bizottság utasítása következtében az iratokat a máriaradnai kir. járásbírósághoz tette át. Az ügyészségi megbízott hivatkozással az ügyészség határozatára az ügynek a közigazgatási hatósághoz való áttételét indítványozván, a kir. járásbíróság ezután az iratokat az aradi kir. ügyészséghez, az utóbbit pedig az aradi kir. törvényszékhez, mint büntetőbírósághoz tette át és ez az 1910. évi márczius hó 25-én 3983/1910. B. sz. a. hozott végzésével ebben az ügyben a Btk. 420. §-ába ütköző sirrongálás vétsége miatt dlletékességét» nem állapította meg, mert a panasz tárgyát gyanúsítottak azon cselekménye képezi, hogy a sírkertből bemászás utján 30 K értékű ingót jogtalan eltulajdonitási szándékból elvettek, szándékuk tehát nem a megrongálásra, aminek különben sem tekinthető a sir ideiglenes díszítésére szolgáló virág elvitele, hanem a lopásra irányult s igy cselekményük a Btk. 420., §-ába ütköző sirrongálás vétségét nem állapítja meg, hanem az az 1894 : XII. tcz. 93. §-a szerint minősülő mezőrendőri kihágás. II. Az 1894 : XII. tcz. a büntetőtörvényekben meghatározott cselekmények közül csak azokat minősiti, egyéb feltételek mellett mezőrendőri kihágásoknak, melyek a mezőgazdaság czéljaira szolgáló területeken és dolgokon követtetnek el. A temető pedig ebben a minőségében a mezőgazdaság czéljaira szolgálónak nem tekinthető. Minthogy tehát a vád alapjául vett és még érdemi elbírálásra váró az a tett, hogy a temetőből 30 K értékű virág a tulajdonos beleegyezése nélkül elvétetett, más, különösen a Btk. 336. §-ának 2. pontja alá vonható minősítő körülmény hiányában, a Btk. 333. §-ába ütköző lopás vétségének, de nem az 1894 : XII. tcz. szabványai alá sorozható mezőrendőri kihágásnak külső ismérveit tünteti fel, a fentemliteti vétség elbírálása pedig az 1897 : XXXIV. tcz. 18. §-ának I. 1. pontja szerint a kir. járásbíróságok hatásköréhez tartozik, ennélfogva ebben az ügyben az eljárást a rendes bíróság hatáskörébe tartozónak kellett kimondani. 41. Aki más nevére szóló útlevelet határátlépés czéljából arra, jogosulatlannak átad és utóbbi a határ' átlépést ily útlevéllel megkísérli, az 1903. évi VI. tcz. lő. §-ába ütköző kihágásban válik bűnrészessé. (A m. kir. belügyminiszter 1910. évi 3236. sz. határozata.) Sz. vármegye közönségének P. I. ellen utlevélkihágás miatt az 1903 :
