Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

456 Közigazgatási Döntvénytár. megakadályozni, mindezen körülményekkel szemben az alsó hatóságok állal kiszabolt büntetéssel a kihágás kellőleg megtoroltnak nem mutatkozott, s a büntetés a most megállapított mérvben találtatott megállapitandónak. 157. Útlevél nélküli kivándorlás elősegítése által elkövetett kihágás enyhébb beszámítás alá esik, midőn az apa az emiitett cselekményt fiai érdekében követte el. (A m. kir. belügyminiszter 1910. évi 5183. sz. határozata.) S. vármegye közönségének. M. Pál és András ellen útlevél nélküli kivándorlás elősegítése miatt az 1909. évi II. tcz. 41. §-a alapján folyamatba tett kihágási ügy vádlott felebbezése folytán felülvizsgáltatván, a következő harmadfokú itélet hozatott: A vármegye alispánja által 1910. évi 5538. sz. a., az e —i járás főszolgabirája elsőfokú ítéletének részbeni megváltoztatásával hozóit másodfokú büntető ítélete M. András másodrendű vádlottra vonatkozó részében indokainál fogva helyben hagyatik, elsőrendű vádlott M. Pálra vonatkozó részében indokaiból szintén helyben hagyatik, egyszersmind azonban ezen vádlottra nézve, figyelemmel azon körülményre, hogy nem nyerészkedési czélzat vezérelte a cselekmény elkövetésénél, hanem csak fiai anyagi érdekeit vélte előmozdítani, az 1908. évi XXXVI. t.-czikk 1. §-a alapján egy évi próbaidőre felfüggesztetik. 158. A korhatár, amelyen belül jogosulatlanul kivándorló magyar állampolgárok védkötelezettségi szempontból feltartóztathatok, a 17. életévtől a 36. életévig terjedöleg állapíttatott meg. (A m. kir. belügyminiszternek 1910. évi 53,842/11. sz. határozata.)