Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

Közigazgatási Döntvénytár. Hl a felek e részben egyező előadása szerint — a belügyminiszter érdemleges határozatot nem hozott s ily előzetes határozat hozatala nélkül a rendes bíróság előtti eljárásnak helye nincs: a felmerült hatásköri összeütközést a közigazgatási hatóság hatáskörének megállapításával kellett eldönteni. 139. Ha a mezőrendőri kihágás különböző egyének kárára köuettetett el s a károsultak jogközösségben nem állanak, amennyiben a kár egyénenként 60 K nál kevesebb, az Í89í : XII. tczikk 93. §-ának a) pontja szerint mezőrendőri kihágást képez s elbírálása a közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik. A m. kir. hatásköri bíróság 1910. évi 48. sz. Ebben az ügyben az eljárás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Indokok: B. Demeter községi bíró, r—i lakos a saját, valamint hét társa nevében is, a csendőrségnél panaszt tett, hogy az ő tulajdonukat képező erdőből 1909. évi május hó 28-án ismeretlen tettes 40 darab nyírfát 160 K értékben levágott és azokat eszközfának megfelelően kidolgozva két árokba 20—20 darabonként elrejtette és nyers galylyal betakarta. Ez okból figyeltek; június 24-én 20 darabot a tettesnek sikerült kivinni anélkül, hogy megfoghatták volna; 25 én azonban este a mezőőrök D. Juon korcsmáros, r— i lakost tetten érték, amidőn az erdőben elrejtett 20 darab fát szekéren hazaszállította. D. Juon kérdőre vonatván, azt állította, hogy két czigánynak utasítást adott, hogy a sz—i erdőből vágjanak fát. A czigányok azt vallották, hogy D. Juon nekik megmutatta, hogy hol vágják a fát, hogy az az erdő kié volt, nem tudják, D. Juon május 29- én a helyszínén számba vette a fákat és a 40 darabért 6 K t fizetett. A sz—i kir. járásbíróság 1909. évi 221. számú végzésével tekintettel arra, hogy vádlottal szemben az 1879 : XXXI. tczikkben meghatározott erdei kihágás látszik fenforogni, az ügyészségi megbízott indítványához képest az iratokat a sz —i járás főszolgabirájához áttette. A főszolgabíró az ügyet indítványtétel végett a sz—i m. kir. járási erdőgondnokságnak megküldötte. Az erdőgondnokság kérte, hogy D. János 60 K kárérték és 60 K büntetésösszeg megfizetésére az erdőtörvény 91. § a és az érték- és árszabály 61. tétele alapján köteleztessék. A főszolgabíró tárgyalást tartott és 1909. évi 591. sz. ítéletével D. Jánost