Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

130 Közigazgatási Döntvénytár. ható. Ha az engedélyes oly ponton, melyet a kereskedelemügyi miniszter ily czélra kijelölt, vámsorompót nem állit, vagy a már létezőt megszünteti, ebből a vámszedési jognak ezen a ponton való részleges megszűnése vagy elévülése nem következik. (Közigazgatási biróság 1910 nov. 16. 2263/1910. K. sz.) A m. kir. közigazgatási biróság következőleg ítélt: Szemben a panaszlott közigazgatási bizottsági határozattal, a panasz folytán kimondja, hogy B. város kövezeivám tulajdonosnak az a joga, hogy a Salamon szikla közelében az uj Pojána-ut végén sorompót állithasson, meg nem szűnt, továbbá utasítja B. város rendőrkapitányát, hogy M. B. és társa kétszeres kövezetvámfizetési ügyében hozzon I. fokú határozatot. Indokok: Ennek az ügynek elbírálásánál a biróság a kövezetvámszedés lényegéből indult ki, mely abban áll, hogy a vámtulajdonos a vámtárgy, a kövezet használata fejében vámot szed. Ezzel szemben az a kérdés, hogy a vámsorompók mely pontokon állíttatnak fel, csak a jog miként való gyakorlására vonatkozó részlet. Nem vitás, hogy B. város kövezetének használata fejében a vámszedést az engedélyezés után gyakorlatba vette, s azóta folytonosan és tényleg gyakorolta, s minthogy ekként maga a vámszedési jog fennáll, kell, hogy a városnak rendelkezésére álljanak azok az eszközök is, melyek a jog gyakorolhatásához szükségesek, ezek pedig a vámsorompók. Távolról sem következik azonban ebből, hogy a város bárhol állithat vámsorompói A magyar királyi kereskedelemügyi miniszter ugyanis taxatíve sorolta fel azokat a pontokat, hol a város sorompókat helyeznél el, s minthogy minden taxatió szorosan értelmezendő, a város vámokat egyéb pontokon nem szedhet. Megerősíti a biróság álláspontját az 1890:1. tcz. 100. §-a is, mely szerint az, aki valamely vámtárgyat használ, tartozik vámot fizetni. Hogyha most már a várost attól a jogától megfosztanék, hogy olyan vonalon vámot szedhessen, melyet a kereskedelemügyi miniszter is elég fontosnak tartott, hogy ott sorompó állítását engedélyezze, ugy módot nyújtanánk arra, hogy azok, kik a mondott útvonalon lépnek a város területére, a kövezetvámtárgyat használhassák anélkül, hogy vámot fizetnének, mi a kövezetvám intézményének lényegével ellenkeznék, s így az olyan törvénymagyarázat, mely ilyen következményhez vezet, nem is tekinthető helyesnek és a törvény szellemével és czéljával megegyezőnek. Mindezen okoknál fogva