Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

Közigazgatási Döntvénytár. 131 <és minthogy az 1890:1. tcz. a vámszedési jognak egyes sorompóknál való részleges vámszedési jogokra való feldarabolását nem ismeri, hanem a vámszedési jog e törvény értelmében egy oszthatlan egész, azért a bíróságnak, szemben a közigazgatási bizottság panaszlott határozatával, ki kellett mondani, hogy B. város a többször emiitett ponton vámot szedhet. Ennek a határozatnak következményeképpen újra feléled a város és M. B. és társa czég között való jogvita, mely a szóban levő vámsorompó megszűnésének a közigazgatási bizottság által történt kimondása következtében átmenetileg tárgytalanná vált. Minthogy pedig ebben a jogvitában B. város rendőrkapitánya, mint az 1890:1. tcz. 102. §-a értelmében illetékes elsőfokú hatóság, még nem hozott határozatot, a bíróságnak az ügyet ez elé az illetékes hatóság elé kellett utalni. Panaszló felvetette a hatásköri kérdést is, a bíróság azonban erre figyelemmel nem lehetett, mert igaz ugyan, hogy az 1890:1. tcz. 94. § a, valamint az 1896 : XXVI. tcz. 62. § ának 2. pontja elsősorban a közigazgatási bizottság, másodsorban pedig a magyar királyi közigazgatási biróság hatáskörét kifejezetten csak a vámszedésnek öt éven át való nem gyakorlása következtében beálló elévülésére állapítja meg, mindazonáltal kiterjed e hatóságok hatásköre a vámszedési jognak az engedélyezéstől számított egy év alatt való meg nem kezdése esetén beálló megszűnésére is, mert a 94. §. czime «elévülés» elnevezés alatt foglalja össze ugy a «megszünés»-t, mint a szorosabb értelemben vett ((elévülés »-t és mert ha e §-t ugy érteimeznők, hogy az ou megállapított hatósági fokozatok hatásköre csak az elévülés kérdése körül felmeiülő jogi viták eldöntésére szorítkozik, ugy a megszűnés kérdésének elbírálására hatóságok egyáltalában nem lennének megállapítva, s igy oly hiány állana elő, melynek statuálása a törvényhozó intentiója nem lehetett. A jelen eset egyébként voltaképpen elévülési vita jellegével bir, mert bár az utolsó engedélyokirat életbeléptétől kezdve egy év alatt a város a szóban levő sorompót nem állította fel, az egymást követő engedélyokiratoknak idevonatkozó része egy continuumot képez, s ezen régebbi engedélyokiratok hatályának idejében a város a vámszedési jogot saját kijelentése szerint ennél a vámsorompónál is gyakorolta, de megszüntette. Törvényszerűen és kötelességéhez hiven járt el B. vármegye alispánja akkor is, midőn a maga részéről a város vámszedési jogának partiális megszűnését vélvén észlelni, az ügyet áttette a közigazgatási bizottsághoz, mert az 1890:1. tcz. 94. § ának harmadik bekezdése szerint az elévülés, s a fent elmondottak szerint a megszűnés is, •hivatalból észlelhető. 9*