Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

116 Közigazgatási Döntvénytár. (A m. kir. földmivelésügyi miniszter 1910. évi 27,085. sz. határozata.) H. vármegye alispánjának. Felterjesztésére értesítem alispán urat, hogy az 1894. évi XII. tcz. kifejezetten ugyan nem rendelkezik az ugarok és tarlók legeltetésének szabályozásáról, de a törvénynek a legeltetésre vonatkozó rendelkezéseiből kétségtelenül megállapítható az az intenczió, hogy a legeltetés ne csak a közlegelő-területeken, hanem a közös legeltetésre használt egyéb területeken, tehát tarló és ugaron is szabályoztassék. Ott, ahol a birtokosság a már idézett törvény értelmében saját autonóm szerveivel rendelkezik, kétségtelen, hogy a legeltetés kérdésének szabályozása a törvény 2., 6. és 22. f ainak megfelelően ezen szervek hatáskörébe tartozik; viszont azonban, ahol a birtokosság ezen autonóm szerve, a legeltetés szabályozása iránt intézkedni nem akar, vagy ahol a birtokosság ily szervekkel nem rendelkezik, ott ez a kötelesség a törvény 22. §-ában foglalt rendelkezésnek is megfelelően a község képviselőtestületére hárul. 111. Az 1894. évi XII. tcz. 9k. §-ának h) pontjára (jogosulatlan szekerezés miatt) alapított panaszra nem az ingatlan tulajdonosa, hanem tényleges birtokosa a jogosult s a tulajdonos érdekeit csakis birói uton védheti meg. (A m. kir. földmivelésügyi miniszter 1910. évi július 27-én 68,754/910 sz. a. kelt határozata.) A vármegye közigazgatási bizottságának R. J. m- i lakos ellen folyamatba tett ügyben folyó évi május hó 25 én 2167/910. sz. a. felterjesztett iratokat további megfelelő eljárás végeit idezárva azzal küldöm vissza, hogy a bizottságnak 1909. év november hó 3-án 3318/909. sz. a. másodfokban hozott azon Ítéletét, amellyel a nagyenyedi járás főszolgabirájának 1909. évi szeptember hó 11-én 566/909. sz. a. kelt elsőfokú ítéletét feloldva, helyesebben megváltoztatva, panaszlottat a terhére rótt kihágás vádja és következményei terhe alól felmentette, panaszos felebbezése folytán felülvizsgálat alá vettem és ennek eredményéhez képest azt, valamint az elsőfokú ítéletet és eljárással együtt megsemmisitem s panaszost vélt sérelmei érvényesítése végett rendes birói útra utasítom. így kellett hatá roznom, mert az 1894. évi XII. tczikk 94. § ának h) pontjára alapított panaszra nem az ingatlan tulajdonosa, hanem tényleges birtokosa, tehát a jelen esetben a bérlő jogosult. Miután