Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)

106 Közigazgatási Döntvénytár. kórházat vele egy háztartásban élő, keresettel nem biró, nem biztosított családtagjának betegsége esetén veszi igénybe. A Tervezet 58. §-ából ugyanis nyilvánvaló, hogy a pénztár az 50. §. 1—5. pontjaiban megállapított valamennyi segély helyett tehát nemcsak a tagot illető, hanem a család tagjai részére biztosított (5. pont alatti) segélyek helyeit is jogosítva van a jelzett §. a) és b) pontjaiban megjelölt föltételek esetében kórházi ápolást nyújtani. Ezzel szemben a Tervezet 59. §-ának utolsó bekezdése azt a kivételes esetet szabályozza, amikor a pénztári tag a kórházi ápolást a pénztár költségére annak megkérdezése nélkül veheti igénybe. Minthogy mind az egyik, mind a másik esetben a Tervezet 50. §-ának 1-5. pontjaiban megjelölt segélyek egyenértéke a kórházi ápolás, olyan törvényes rendelkezés pedig nincs, amely a családtagokat a kórházi ápolás kedvezményéből kizárná, ezért ennek a kizárásnak nincs is törvényes alapja. Ugyanerre a törvényértelmezésre utal az a tény, hogy a Tervezet 50. §-a 5. pontjának e §. bevezető mondatával való összevetéséből kitünőleg a családtag segélyezésére való jog maga a pénztári biztositott tagnak joga és a családtagok igénye ekként csak a biztositott tag igényének alkateleme. Ebből az következik ugyanis, hogy midőn a Tervezet 59. §- a a nem pénztári orvosnak és a pénztárral szerződéses viszonyban nem álló gyógyszertárnak, kórháznak és gyógyintézetnek a tag által való igénybevételéről rendelkezik, nem pusztán azt az esetet szabályozza, amikor a tag a saját részére vette igénybe a gyógykezelésnek pénztári szervezeten kívül álló eszközeit, hanem azt az esetet is, amikor a tag családjának tagja részére alkalmazta azokat. Ha azonban ez kétségtelen, mint ahogy tényleg az, akkor nyilvánvaló, hogy a Tervezet 59. §-ának rendelkezése arra az esetre is kiterjed, amikor maga a családtag fordult a pénztári szervezeten kivül álló orvoshoz, kórházhoz stb., mert az 1907: XIX. tcz. szempontjából teljesen mindegy, vájjon a biztositott tag családjának valamely tagja részére a pénztár magának a tagnak vagy közvetlenül a beteg családtagnak szorgalmazása alapján nyujtja-e a gyógykezelés eszközeit. De e kedvezmény megadásának inditó okai is ugyanazok, akár a tagnak, akár családtagjainak sürgős beavatkozást igénylő betegségéről van szó. A törvényhozás ugyanis sürgős szükség esetében mentesíteni kívánta a tagot a nem pénztári orvos, kórház stb. igénybevételével fölmerült költségek alól. Midőn egyfelől a törvény a családtagok ingyenes gyógykezelését biztosította, másfelől a sürgős szükség a kórházban való ápolás igénybevételét indokolja, a törvény rendelkezéseinek czélzatával sem voína össze-