Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár V. kötet (Budapest, 1912)
Közigazgatási Döntvénytár. 105 A pénztár igazgatósága 19,652/909. sz. a. hozott határozatával elutasította az igényt azzal a megokolással, hogy igénylő a kórházi ápolás föltéllen és sürgős szükségességét nem igazolta. Az elsőfokú biróság igénylő fölebbezésének helyt adott és az igényelt összeget javára megítélte. A m. kir. állami munkásbiztositási hivatal a pénztárnak az igény elutasítását kérő fölebbezése alapján fölülbírálta az elsőbiróság ítéletét és ezt helyesnek fogadta el. A felsőbíróság elsősorban azt találta döntő kérdésnek, volt-e a biztosított tag nejének a tag katonai fegyvergyakorlata alatt segélyezésre igényjogosultsága. Ezt a kérdést pedig igenlő értelemben döntötte el. Igaz ugyan, hogy a Tervezet 61. §-a szerint a tag a katonai szolgálat alatt segélyezésre nem tarthat igényt, de ez a rendelkezés csak a tagot saját személyében megillető segélyekre vonatkozik. Abból ugyanis, hogy az emiitelt §. értelmében a törvényszerű évenkinti katonai fegyvergyakorlat a tagságot meg nem szünteti, szükségképpen következik, hogy mindazok a tagsággal kapcsolatos jogosítványok, amelyeknek gyakorlását a katonai szolgálat sajátos természete ki nem zárja, hatályban maradnak a katonai szolgálat idején is. Erre utal a törvény javaslatának vonatkozó (62.) §-ához adott miniszteri indokolás is, kifejezve azt, hogy a tagok a fegyvergyakorlat ideje alatt, amidőn katonai ellátásban és ápolásban részesülnek, a pénztártól segélyezést nem nyerhetnek. Nyilvánvaló, hogy a katonai ellátás és ápolás nem födi az igényjogosult családtagok részére a Tervezet 50. §-ának 5. pontjában biztosított segélyeket. Mindezeknél fogva, miként ezt az Országos munkásbetegsegélyző és baleset biztosító pénztár alapszabályainak 51. §-a is előírja, a családtagoknak törvényes segélyigénye a tag fegyvergyakorlatának tartama alatt is fönnáll. Második döntő kérdésnek azt találta a felsőbíróság, hogy a Tervezet 59. §-ának utolsó bekezdése az igényjogosult családtag részére is biztosítja-e az ott megjelölt segélyezési eszközök költségeinek megtérítését, ha az ezeket sürgős szükség esetén magánúton vette igénybe? A felsőbíróság ezt a kérdést is igenlő értelemben döntötte el és helyesnek fogadta el az elsőbiróság Ítéletének abbeli megokolását, amely szerint a Tervezet 59. §-ának utolsó bekezdése nemcsak magának a pénztári tagnak betegsége esetére, hanem azokra az esetekre is alkalmazandó, amidőn a pénztári tag a nem pénztári orvost vagy a pénztárral egyezséget nem kötött