Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

24 Közigazgatási Döntvénytár. csökkenés fenforgása kizártnak tekinthető; ehhez képest pedig ebben az esetben időleges járadék megállapításának sem volt törvényes alapja. A törvény 88. §-ának utolsóelőtti bekezdése ugyancsak nem nyújt jogalapot arra, hogy az Országos pénztár határozathozatala évekig elodázható, vagy a járadéknak a kerületi pénztár részéről való időnkénti fokozatos leszállításával teljesen kijátszható legyen. Minthogy ezek szerint a választott biróság kétségen kivül állónak tekintette, hogy az igénylőnek állandó járadékigénye vár megoldásra és már akkor is, amikor a kerületi pénztár a határozat hozatalába bocsátkozott, az országos pénztárnak kellett volna határozni, a biróság eljárásának törvényes előföltételéül jelentette ki, hogy előbb az Országos pénztár hozzon határozatot. Ezért a választott bírósági eljárásnak ezúttal még helyét nem látva, az Elj. rendelet 57. §-a értelmében a felebbezés visszautasítását találta indokoltnak. A m. kir. állami munkásbiztositási hivatal a választott bíróságnak neheztelt végzését sem rendelkező részében, sem az ennek alapjául felhozott indokok tekintetében nem találja helytállónak. A választott bíróságnak nem volt jogos alapja arra, hogy a pénztár határozata ellen irányuló felebbezés visszautasítását az Elj. rendelet 57. §-ára alapítsa. Ez a szakasz ugyanis a választott biróság elnökét jogosítja fel és pedig csak abban az esetben jogosítja fel a felebbezésnek, mint törvényben kizártnak visszautasítására, ha a felebbezéssel érvényesíteni kivánt igény nem tartozik a választott bírósági eljárás útjára. A pénztár határozata ellen irányuló felebbezés visszautasításának ennél szélesebb jogköre azonban már nem illeti meg magát a választott bíróságot sem, különösen pedig nincs a választott bíróságnak sem a törvényben, sem az Elj. rendeletben gyökerező joga arra, hogy a felebbezést a pénztár eljárásának állítólagos szabálytalansága okából visszautasítsa. Az Élj. rendelet nyilvánvalólag éppen azért nem adott jogkört a választott bíróságnak a pénztár határozatát megelőző eljárásnak visszahatólag való irányítására és ennek czéljából a pénztár határozatainak megsemmisítésére, feloldására vagy pedig ujabb eljárás végett a felebbezésnek visszautasítására, nehogy a gyors lebonyolítást igénylő jogvita érdemleges eldöntését alaki szabályok merev érvényesítése elodázza és pedig felesleges módon, mivel a választott biróság az érdemleges elbírálás czéljából szükségeseknek vélt intézkedéseket az Elj. rendelet VII. fejezete értelmében saját hatáskörében is megteheti. A m. kir. állami munkásbiztositási hivatal ezekhez képest a törvény és az Elj. rendelet szempontjából nem találta fentart-