Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

Közigazgatási Döntvénytár. 25 hatónak az elsőfokú bíróságnak azt a végzését, amelyben az igénylőnek a pénztár határozata ellen irányuló felebbezését visszautasította és az ügyet állandó járadék tárgyában való határozat alá irányította, ahelyett, hogy a per anyagát érdemlegesen elbírálta volna. Ezért kellett a felülbírált végzést megváltoztatni és az eljárt elsőfokú bíróságot arra utasítani, hogy igénylőnek a pénztár határozata ellen irányuló felebbezése tárgyában tartson tárgyalást és hozzon érdemi határozatot Megjegyezve, hogy Cs. I. igénylő az állami munkásbiztositási hivatal előtt az 1908 május 6-tól 1908 június 23-ig terjedő időre érvényesített járadékigényét elejtette, abból az okból, mert erre nézve, állítása szerint, a kerületi munkásbiztositópénztár időközben kielégítette, az érdemi határozat keretében lesz elbírálandó, hogy az adott esetben volt-e törvényes alapja időleges járadék megállapításának vagy hogy a megállapított járadék a törvényes feltételek szempontjából nem volna-e ideiglenes járadékként minősítendő ? úgyszintén, hogy utóbbi esetben az ideiglenes járadékot megállapító határozat ellen van-e helye felebbezésnek? Az Országos pénztár felfolyamodására tekintettel, viszont megjegyzi az állami munkásbiztositási hivatal, hogy helyesen járt el az elsőfokú bíróság abban, hogy az Országos pénztár közvetlen ügyfél minőségét megállapította, meri a neheztelt elsőfokú bírósági végzésnek helyes állásfoglalása szerint az Elj. rendelet 33., 34. §-ai értelmében a kerületi munkásbiztositó-pénztárak baleseti kártalanítási perekben csak akkor járhatnak el, ha erre az Országos pénztártól meghatalmazást kapnak; ez a feltétel pedig a jelen perben nincs meg. Az ügyvédi képviselet költségeinek megítélése az Elj. rendelet 198. §-ának utolsó bekezdése alapján az eljárási befejező ítéletre volt hagyandó. 19. Birtokrendezési, különösen úrbéri elkülönítési, arányositási és tagositási ügyekben elrendelt tárgyaláson az árvaszék közreműködése és az illető árvaszéki közeg üti- és napidij-költségeinek felszámítása. (A m. kir. belügyminiszter 1909. évi 149,742. számú határozata.) F. vármegye árvaszékének. Ama kérdésre nézve, hogy