Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)
Közigazgatási Döntvénytár. 175 21-én 1905. Sp. 289/12. sz. a. újból végzést hozott és alperes pergátló kifogásának helyt adott. Az indokolás szerint a per tárgyát képező ingatlan és a községi határozatban megjelölt ut ugyanazonossága és közdülóuti minősége tekintetében kétség sem merülhet fel, mert a L-on 1901 márczius hó 20-án kelt községi bizonyítvány az alperest a nevén jelöli meg, mint olyant, ki a «község czéljaira» lVa méter darab földjét átengedte és mert az átengedett rét a község határozata értelmében a közforgalmat hivatott szolgálni. Amennyiben alperes ezen közdülőutat önhatalmúlag elkerítette és ezáltal a közforgalmat megakadályozta, a tényleges állapot visszaállításáról a közigazgatási hatóságok kötelesek gondoskodni A n—i kii*, törvényszék, mint felebbviteli bíróság 1906. évi május hó 7-én 1906. E. 34/2. sz. a. kelt végzésével az elsőbiróság végzését feloldotta és a kir. járásbíróságot arra utasította, hogy az illetékes közigazgatási hatóságot keresse meg felvilágosítás, illetve az iránt, hogy esetleg a peres útvonalon létesített közdülőutra vonatkozó községi iratokat is küldje meg és azután hozzon a pergálló kifogás tárgyában uj határozatot, mert a per eddigi adataiból az állapitható meg, hogy a per tárgyát képező ut 1905. évi tavaszig magánut volt és a községi elöljáróságnak alperes által becsatolt azon bizonyítványa, mely szerint a Z. dűlőben 1905. év tavaszán közdülőut létesíttetett, kétséget hagy fenn egyfelől arra nézve, hogy az a peres útvonal helyén létesiltetett-e és másfelől arra nézve is, hogy az az alperes által létesített kerítés felemelése előtt, vagy annak utána történt-e? továbbá, mert a felperesek felfolyamodásához csatolt, ugyanazon község elöljárósága által kiállított bizonyítvány szerint a peres ut magánut. A sz—i kir. járásbíróság a kir. törvényszék feloldó végzését és a két előijárósági bizonyítványt a sz—i járás főszolaabirájának megküldte és felkérte, hogy a kir. törvényszék végzésében felvetett kérdésre adjon értesítést. A sz—i járás főszolgabirája utasította L. község elöljáróságát, hogy a község határának térképét terjessze be, a vitássá vált dúlőut helyrajzi és telekkönyvi számát jelentse be; hogy eddig ki által tartatolt fenn és annak fentartására községi közmunkaerő vétetett-e valamikor igénybe vagy sem, hogy mi az oka annak, hogy csak a téli hónapokban járnak ott szekérrel; a nyári hónapokban termelt füvet ki használta eddig és hogy a peres felek által bemutatott két bizonyítványra vonatkozólag a község elöljárósága nyilatkozzék. Az elöljáróság jelentésének beérkezte után a sz—i járás főszolgabirája a kir. járásbíróság megkeresését ugy intézte el, hogy