Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

Közigazgatási Döntvénytár. 143. Hatáskör megállapítása, ut használatába visszabocsátás iránt indított oly ügyben, amelyben a rendes bíróság érdemi határozatot hozott. (Hatásköri bíróság 1909 június 7. 1908. Hb. 19. sz.) A m. kir. hatásköri biróság következő határozatot hozott: Ebben az ügyben az eljárás a rendes biróság hatáskörébe tartozik. Indokok: L C. L, F. J. és C. P. I—i lakosok a sz—i kir. járásbíróságnál keresetet adtak be, melyben előadták, hogy M. G. 1—i lakos a Z. nevü határon 0. J. háza és a S. között közvetlenül a S. patakon át vezető községi hid mellett elterülő rétjén emberemlékezet óta az év október hó 16-tól (szüret napjától) a következő év május hó l-ig szolgalmi jogún használt szekérutat 1904 év őszén kerítéssel elzárta. Minthogy a hídon alól fekvő összes szőlőkertek- és rétekre szekéren csak ezen az uton juthatnak és minthogy a szabadon hagyott, be nem kerített hely oly szük, hogy azon át szekérrel közlekedni nem lehet: ennélfogva kérték, hogy itéletileg mondassék ki, hogy M. G. birtokháboritást követett el és köteles a kerítést lebontani és a megjelölt utat legalább négy méter szélességben különbeni végrehajtás terhe mellett békés birtokukba visszabocsájtani. esetleg tűrni, hogy a kerítés az ő költségére végrehajtás utján lebontassék. Alperes azt állította, hogy a kerítés felállítását a közigazgatási hatóság (főszolgabíró) engedélyével eszközölte. A járásbíróság helyszíni szemlét tartott, térvázlatot vett fel és 1905. évi október hó 11-én 1905. Sp. 289/6. sz. alatt kelt végzésével alperes pergátló kifogásának helyt adott és a pert megszüntette, mert az 1894: XII. tcz. 94. § ának d) pontjába ütköző mezei rendőri kihágás esete forog fenn. A n—i kir. törvényszék 1905. évi november hó 27-én 1905. E. 98/2. sz. a. kelt végzéssel az elsőbiróság végzését megváltoztatta és a pergátló kifogást az ügy jelen állásában elvetette és a kir. járásbíróságot az ügy érdemleges tárgyalására utasította, mert maga az alperes sem vitatja az útnak mezei közös diilőut jellegét és miután azt a felperesek magánutnak állítják és a magánjogi igényt (útszolgalmat) érvényesítenek, az ügy jelen állásában a per tárgyát képező útnak közúti jellegét megállapítani nem lehetett. A kir. járásbíróság tárgyalás után 1906. évi márczius hó