Marschalkó János (szerk.): Közigazgatási döntvénytár IV. kötet (Budapest, 1911)

U2 Közigazgatási Döntvénytár. egri járás főszolgabírójához a cs. kir. katonai kincstár ellen panaszt adott be. Előadta, hogy évek óta évi 230 K bérért haszonbérlik a D. község határát magában foglaló vadászterületet, melyen a legnagyobb kímélettel vadásztak és így a vadállományt felszaporitoüák; a megelőző évben vadászatot nem is tartottak, ugy, 'hogy az 1909. évi vadászszezon dus eredményűnek Ígérkezett; 1909. évi július hó végén és augusztus hóban azonban, .... (a katonaság) a nevezett község határában harczászati gyakorlatokat tartottak, melynek következtében a vadállományt szerte űzték és az a területen teljesen kipusztult. A vadásztársaság ez okból az 1909. évi vadászszezon alatt egyáltalán nem vadászhatott és panaszlottak cselekedete következtében kárt szenvedtek. Az 1909. évi idény alatt legalább 300 darab nyulat és 300 darab foglyot lőhettek volna és a nyulak darabját 2 K-ra, a foglyokét 1 K-ra értékelve, azt a kérelmet terjesztette elő, hogy az 1895 : XXXIX. tcz. 13. §-a értelmében a kassai és budapesti hadtestparancsnokságok a vegyes bizottság megalakithatása, a kár felbecsülése és a barátságos egyezség megkölhetése végett kerestessenek meg, ennek meghiúsulta esetében pedig panaszlottak egyetemleg 900 K tőke megtérítésére köteleztessenek. A főszolgabíró a panaszt elutasította, mert az 1895 : XXXIX. tczikk 13. §-ának rendelkezése kifejezetten a mezőgazdaság és erdőmüvelés tekintetében előállott és rendes becslési eljárás alapján kétséget kizáró módon megállapítható ((valóságos)) kárra és haszonveszteségre vonatkozik; már pedig a panaszos beadványában ily határozottan megállapítható mezőgazdasági, illetve erdőművelési kár említve nincs. Heves vármegye alispánja a főszolgabíró véghatározatát indokainál fogva helybenhagyta és kimondotta, hogy a panasz, mint magánjogi természetű ügy, csakis a rendes birói uton bírálható el, mert az 1895 : XXXIX. tcz. 13. §-a egyáltalán nem vonatkozik a vadállományban történő kártételre, hanem kizárólag csak a mezőgazdasági és erdőmüvelés alatt álló földekre s ezek termékeire és az ezekben okozott kár megtérítésére. Dr. T. Gyula, a d—i vadásztársaság elnöke, ezután a panaszszal egyező keresetét az egri kir. járásbíróságnál adta be és alperesek gyanánt a cs. kir. katonai kincstárt és a ni. kir. honvédelmi kincstárt jelölte meg. Alperesek pergátló kifogással éltek, mert az 1895 : XXXIX. tczikk 13. §-a és ennek értelmében alkalmazandó 1879 : XXXIV. tczikk 20. §-ának rendelkezése szerint a keresetben érvényesített kárkövetelés megállapítása a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. A járásbíróság alperesek pergátló kifogásának